Előzmények

Nemrég sikeresen levizsgáztam vitorlás és kisgéphajó vezetői tanfolyamon. Erről így írtam egy vitorlázással foglalkozó, azóta sajnos kallódó oldalon:


Éveken át tervezgettem, nézelődtem, érdeklődtem. Végül az Agárdi Vitorlásiskola mellett döntöttem. Egyrészt a közelsége miatt, másrészt a telefonban hallottak nagyon szimpatikusak voltak.
Az elméleti oktatás "konzultáció" egy hétvége. Szombat és Vasárnap reggel 10-től kb. délután 4-ig. Nagy izgalommal érkeztem az agárdi VVSI kikötőjébe. Ez a kikötő kimondottan családias hangulatú, nem fényűző, sőt inkább kicsit lepukkant, de ez engem nem zavart. Kedves emberekkel találkoztam már az első percben. Annak is nagyon örültem, hogy mindössze 5-en voltunk a konzultáción, így közvetlenebb volt a hangulat és bátran kérdezhettünk. Okatónk Léna, nagyon lényegretörően és jól felépítve adta át az anyagot.
A HSZ-en kívül a Sporthajózás könyvet és a HSZ tesztkönyvet használtuk az elméleti felkészüléshez. Gyorsan elrepült a két nap, de nem bántam, mert már nagyon vártam, hogy vízreszálljunk. Már a következő héten sikerült időpontot egyeztetni az első gyakorlati oktatásra. Az oktató hajók Amphora MKII 18, dupla tőkesúlyos 18 lábas kishajók. Első alkalommal végignéztük a hajón az összes felszerelést, szerelvényt és eszközt, amit az elméleti oktatáson már tanultunk. Majd megtanultuk felszerelni a hajót és a legfontosabb csomókat. Ezeken a hajókon nincs segédmotor, így vitorlával kell kitalálni a kikötőből és kikötni is. Ez elsőre elég ijesztőnek és bonyolultnak tűnt. A nyílt vízre érve a rögtön nekiálltunk minden szélirányhoz a helyes vitorla beállításokat gyakorolni. Közben, ha szükséges volt megejtettünk egy-egy fordulást is. Gyorsan elrepültek ezek a három órák. Később már halzoltunk is és a vízbőlmentést is szinte unásig gyakoroltuk.
Közben eljött az elméleti vizsga időpontja.
Erre a Komócsy utcában került sor. A vizsgára várakozók legtöbbje még az utolsó pillanatokba is a szakirodalmat bújta. Többen ráadásul már nem az első alkalommal voltak ott. Pótvizsgázni jöttek. Mint kiderült, általában a vizsgázók 30-40%-a valamelyik tantárgyból, esetenként több tantárgyból is megbukik. Ettől nem lettem sem boldogabb, sem nyugodtabb. Arra lettem figyelmes, hogy többen sok, nagy, színes, szagos általam még sosem látott tankönyvekből tanul, sőt még kidolgozott tételsorból készülőket is láttam. Sok időm már nem volt a pánikra, mert megjöttek a vizsgabiztosok és egyenként név szerint behívtak minket.
A tesztlapra (ha jól emlékszem) 25 perc volt. Ez nekem 10 percnek tűnt. Beszedték és újra jött a feszült várakozás (akinél volt tankönyv annak az újabb magolás). Hármasával szólították az embereket a szóbeli vizsgára. Aki A5-ös fehér kartonokkal a kezében jött ki és széles vigyorral, az sikeresen túl volt a vizsgán. Aki savanyú arccal morogva, az valamit elrontott. Már délután volt amikor rám került a sor. 5x3 tétel, egy üres A4 papír és egy toll..., kb. 15 perc felkészülés, közben az előttem vizsgázó srác belezavarodott néhány kérdésbe, megbukott..., vettem egy mély levegőt és nekivágtam.
A vizsgáztató megnézi a tételeket és kérdez, nem sorban halad, kérdez ezt is, azt is. A válaszokat nem engedi befejezni az első szavakból leszűri, hogy tudom vagy sem. Kb. 5 percig nyúznak majd előveszik az A5-ös kartonokat és elkezdik kitölteni...huuhhh, ez meg van! Hatalmas megkönnyebbülés 10 centivel a talaj felett éreztem magam ahogy elhagytam a termet...
Az elméleti és a gyakorlati vizsga között 2 hét telt el. Ezalatt az elindulás és a kikötés, valamint a vízből mentés volt a gyakorlás tárgya. Ekkor már nem csak Léna oktatott minket, hanem Szanya is, aki az alap dolgokon kívül, megismertetett minket a verseny taktika néhány elemével is. Ez nagyon izgalmas volt. Valamint az utolsó két gyakorlat alkalmával gyakoroltuk ugyanezeket a feladatokat motorcsónakkal is. A vizsga napján természetesen teljesen más irányból fújt a szél, mint addig általában, már 1 órával korábban társaimmal azt elemeztük, hogy melyik mólóról és merre induljunk, hogy megfelelő sebességet szerezzünk a sikeres manőverezéshez. Felszereltük a hajókat ez jó volt a feszültség levezetésére. Megjöttek a vizsgáztatók, egyikük a motorosban foglalt helyet a másik az Amphorán. Én a motoros vizsgával kezdtem. Lassan megfontoltan ellenőriztem mindent és a betanultak szerint beindítottam a motort. Finoman és nyugodtan indultam ki a kikötőből, majd a nyílt vízre érve siklásba hoztam a hajót és egy gyönyörű 8-ast írtam le (előtte még sosem sikerült ilyen jól). Még a saját hullámaimon vágtattam keresztül amikor hátulról felhangozott az ismerős mondat: Ember a vízben! A baloldalamról tompa puffanást hallottam. Azonnal megkezdtem a manővert és rövid időn belül, első próbálkozásra a fedélzetre emeltem a mentőpatkót. A vizsgáztató megköszönte és kérte adjam át a kormányt a társamnak... hát akkor ez is meg van..., társam is sikeresen abszolválta a feladatokat, majd bemutatott egy tökéletes kikötést. A vitorláson vizsgázó társaink még nem végeztek, ezért a partról néztük őket. Sajnos a szél néha leállt és az iránya is folyamatosan változott. Hosszú és ideges várakozás volt, folyamatosan a széljelző szalagokat figyeltük és fejben a kifutást gyakoroltuk. Mire ránk került a sor, alig volt szél. Kis szélben több fordulóval, de sikerült kijutnunk a kikötőböl, kint félszélből kellett felélesednünk, majd egy 360 fokos fordulatot kellett megtenni, így volt fordulás és halzolás is. Majd a vízből mentéssel folytattuk. Miután ezeket mint kormányos és mint mancsaft is teljesítettük , az egészet megkoronáztuk egy szép kikötéssel és a hajó leszerelésével. Léna, Szanya még egyszer köszönöm!



Azóta többször vitorláztam barátaimmal, családommal, többnyire bérelt hajókkal. Ez ideális megoldásnak látszik, hiszen nem kell sok pénzt fektetni hajóba, kikötőbe, alkatrészekbe, karbantartásba, stb. Az igazság azonban az, hogy ez egy nagyon nehézkes dolog. Az vele a gond, hogy 4 különböző dolognak kell egybeesni, ahhoz, hogy működjön.

1. szabadidő
2. szabad hajó
3. vitorlázó idő
4. pénz

Tapasztalatból mondom, hogy a legritkább esetben jön össze mind a négy egyszerre... :)

Ezért egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy szükségem lenne egy kis vitorlás hajóra. Pénzügyi lehetőségeim (kalkulálva azzal, hogy a hajó ára csak az első részlet) erősen behatárolták a mozgásteremet. Mivel nagy családom van (5-en vagyunk) ezért túl kicsi hajót (16-18 lábas) nem is nagyon néztem. Inkább a 23-25 láb közötti hajók között válogattam. Egy régi jóbarátommal, volt osztálytársammal, Lazay Gyulával folyamatosan konzultáltam, az ő tanácsait, tapasztalatát elfogadom, mivel több évtizede a nyarakat vitorlázással tölti, fahajókat (kalózokat) épít, gyerekeknek vitorlástáborokat szervez. Csak olyan hajót szerettem volna, amire ő is igent mond.
14 hajót néztem meg, volt köztük olyan ami nagyon tetszett, de mégsem lettem szerelmes..., azt az érzést kerestem, hogy amikor felállok a cockpitbe, kezembe veszem a kormányrudat, úgy érezzem, hogy igen... ez az.... illetve amikor lemegyek a kajütbe, legyen egy olyan otthonos érzésem ami megnyugtat. Néhány héttel ezelőtt rátaláltam. Erről a hajóról, a hajóval kapcsolatos összes élményemről fog szólni ez a blog.

bulldog