Az első éjszaka...

A szombati családi program után tudatosult bennem, hogy június 21.-e a nyári napforduló időpontja. Ez az év leghosszabb napja és ebből következően az év legrövidebb éjszakája, ezt nevezik a varázslatos Szent Iván éjszakájának. Azt gondoltam, hogy ezt a nevezetes napot és éjszakát jó lenne a hajón tölteni. Így hát még délután összepakoltunk és lementünk. Csak elképzeléseink voltak arról, hogy miként fogunk berendezkedni a még spártai körülmények között, én egy kicsit aggódtam is. Szerencsére Kriszti, szokásához híven nagyon kreatív volt és gyorsan, nagyon otthonossá varázsolta a hajót. Az este kellemesen telt. Sokáig fürödtünk a langyos Balatonban, majd a fedélzetről néztük a naplementét és az egymás után felragyogó csillagokat.

Legnagyobb meglepetésünkre és megnyugvásunkra egy darab szúnyoggal sem találkoztunk, így valóban nyugodt és élvezetes esténk volt. Tipikus balatoni nyár este volt. A nádasban békák brekegtek, távoli diszkókból halkan beszűrődött a zene és néha hűsölést kereső fürdőzők hangjait is hallottuk, de ezek egyáltalán nem voltak zavaróak, sőt ez az a hangulat ami nélkül a Balaton elképzelhetetlen. A gyerekek is és mi is háborítatlanul aludtunk, még hullámzás sem zavart minket, mivel teljes szélcsend volt.

Szokás szerint korán, 6 órakor ébredtünk. A napkeltéről ugyan lemaradtunk, de így fantasztikus látványban és hangulatban volt részünk. A "sarkantyú" öbölben kócsagok, hattyúk és vadkacsák ébredeztek. A korai időpont ellenére nagyon meleg volt.

Rendbe tettük magunkat és a fedélzeten elfogyasztott reggeli után fürdőztünk. Vártuk a szelet. Kb. 9 óra lehetett, amikor megmozdultak a levelek a fákon. Gyorsan felszereltük a hajót és kifutottunk. Nándi, aki ezen a hétvégén egy barátjával jött, szintén velünk tartott. Szinte végig egymás mellett hajóztunk, bár a Filou gyorsabb hajó, így néhányszor vissza kellett fordulnia hogy a közelünkben maradhasson.

Sajnos alig volt szél és nap egyre erősebben sütött. Szerencsére a vitorlák árnyékában és a kajütben kellemes volt az idő, így nem esett nehezünkre elviselni a kánikulát. Délig hajókáztunk a parttal párhuzamosan hol erre, hol arra, majd megcéloztuk a kikötőt és már simán, rutin szerűen kikötöttünk, majd megfordítottuk a hajót.



A védett kikötőben sokkal, szinte elviselhetetlenül meleg volt. Ezért a móló füves részén, egy fa árnyékában leterítettünk egy pokrócot és ott jóízűen megebédeltünk. Ebéd után a gyerekek a vízben hűsöltek, mi pedig rendbe tettük a hajót és összepakoltunk. Délután háromkor, még a szokásos csúcs forgalom előtt hazaindultunk. Ez is megvolt. Ez volt a saját hajónkon eltöltött első éjszaka.

bulldog