Az utolsó nyári hétvége...

Augusztus utolsó hétvégéjén csak szombat estére értünk le a kikötőbe, ahol különös jelenség borzolta a kedélyeket. Több millió árvaszúnyog lepte el a kikötőt. Ha felnéztünk az égre, akár a füst, úgy gomolygott a szúnyogok hada. Ahogy azt már korábban is írtam, ez a szúnyog nem csíp, viszont idegesítően hangosan zümmög és könnyű beszippantani... :) Én is letüdőztem párat... Az öböl vize csillogott a szúnyogokért kiugráló kishalaktól. Péter és a lányaim a mólóról összegyűjtött szúnyogtetemeket a vízbe szórták és figyelték ahogy szinte forrt a víz.
Próbáltunk minél gyorsabban berendezkedni, hogy a lehető legkevesebb szúnyog jusson be a kajütbe. Miután magunkra zártuk az ajtót, alapos vadászatot rendeztünk. Nyugodt éjszakánk volt.
Reggelre a fürdők előtt hatalmas kupacokban hevertek az elhullott szúnyogok, elképesztő látvány volt.
Szerettünk volna Balatonföldvárra eljutni, de természetesen keleti szél fújt... hiába, nekünk ezzel sosincs szerencsénk. Úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk kikötni Balatonakalin, de sajnos ott is csak személyhajós kikötő van, ami egyrészt nagyon pici, éppen, hogy elfér egy kis személyhajó, másrészt nekünk túl magas. Ezért a part mentén hátszélben elindultunk Zánka felé.

Ahhoz képest, hogy augusztus 31.-e volt és kellemes nyári idő, Zánka szinte teljesen üres volt. A strandon talán 5-10 ember pihent, a kikötő is csendes volt. Nekem így egyébként jobban tetszett... :) Nagyot sétáltunk a kikötő környékén. A Fregatt étterem teraszán, egy régi hajó maradványán egy galamb üldögélt. Ahogy közeledtünk sem repült el, a fejét forgatva érdeklődve figyelt minket. Egészen közel mehettünk hozzá és akkor láttuk, hogy mindkét lábán gyűrűt viselt. A gyerekek mindenáron meg akarták simogatni, de ezt már nem szerette és odébb kullogott, majd elrepült...Érdekes lehet ennek a hajó maradványnak is a története, kár, hogy nem találtunk róla a helyszínen semmilyen információt. Találtunk viszont a Pajtás gőzös szerencsétlenségéről egy írást a kikötő hirdető tábláján. Korábban Balatonfüreden láttuk a tragédia emlékére állított emlékművet, de itt a részletes történetet is elolvashattuk. A történet a neten is megtalálható, például a www.balatonihajok.hu oldalon.
Végignéztük a kikötőben álló hajókat is és találtunk egy kétárbócos Wibo-t!!!! :) Annyira jellegzetesek a vonásai, hogy szinte egy kis részét látva is sejtettük, hogy egy nagy testvérrel van dolgunk. Érdekes megoldásokat láttunk rajta. Lehet, hogy a hátsó árbóc nem gyári?



Kételyeinket a bejárat melletti tábla oszlatta végleg el. Ez bizony rokon... :) Sajnos a tulajdonos nem volt a közelben, pedig szívesen tanulmányoztuk volna tüzetesebben.
Érdekes hajókból nincs hiány ebben a kikötőben sem. Nekem például nagyon tetszik ez a közép kokpites hajó is:
A gyerekeknek viszont a gyermekváros hatalmas acél katamaránja tetszett:Ebben biztos lenne elegendő hely családunk számára... :)
A kiadós séta és nézelődés után mindannyian fagylalt vagy jégkrém után vágyódtunk, de sajnos Zánkán már minden zárva volt. Elindultunk hát vissza Balatonszemesre. Szerencsére még maradt egy kis szél, így nem tartott sokáig az út. Amíg én leszereltem és lezártam a hajót, a többiek bevásároltak jégkrémből, amit már hazafelé az autóban fogyasztottunk el.

bulldog