Ennek az élvezetnek az északi part vetett véget, már majdnem súroltuk a nádast így kénytelen voltam hátszélbe fordulni. Közvetlenül a nádas előtt pillangózva haladtunk. Azon gondolkodtunk, hogy itt valahol meg kellene állnunk egy kicsit pecázni, vacsorázni és élvezni a nyárias estét. Felvetődött, hogy horgonyozni kellene..., már éppen kezdtem magam rászánni, hogy előszedjük, amikor feltűnt néhány üresen álló bólya. Még sosem kötöttem ki ilyen módon, ennek ellenére nem jelentett problémát a megközelítés és a megállás a bólya előtt. Jeepi halált megvető bátorsággal, boszorkányos ügyességgel és ember feletti erővel kötötte a bólyára a kikötő kötelünket. Ezután szépen megterítettünk és megvacsoráztunk. Egyszerű, de nagyszerű vacsora volt. Kolbász, kifli, paprika és paradicsom.... a Balaton vizén ringatózva... naplemente idején.... Vacsora után felszereltük a horgászbotokat és vártuk a nagy kapást.... egyre sötétebb lett, de mi még mindig vártuk A kapást.... még sötétebb lett, de mi még vártunk legalább egy kis kapást... aztán megjelent úgy 1 millió árvaszúnyog és mi nem vártunk tovább.... még a naplemente előtt azt terveztük, hogy annyira nyugodt helyen vagyunk ezen a bólyán, hogy itt töltjük az éjszakát...., de az állandó hangos zümmögés és az a tény, hogy sem beszélgetni, sem levegőt venni nem lehetett anélkül, hogy az ember szája nem teljen meg szúnyogokkal, nem lehetett, inkább úgy döntöttünk, hogy partraszállunk. A legközelebbi, minden szempontból ideális kikötőhely a Balatonlellei Bahart kikötő volt. Elindultunk és kevesebb, mint 1 óra múlva kikötöttünk. Rendbeszedtük magunkat, majd besétáltunk a városba. Meglepően nagy élet volt. Valószínűleg a szeptemberi kánikula csábította az embereket újra a Balatonra. Nem csak minket ért ez meglepetésként, hanem az étterem tulajdonosokat is. A kikötő közelében kinéztünk egy helyet, ahol úgy láttuk, hogy a választék megfelel az elképzeléseinknek. Jeepi és Rino nem bízták a véletlenre és a legfontosabbal kezdték, rendeltek egy-egy korsó hideg sört... azaz csak rendeltek volna... ugyanis NEM VOLT SÖR!!! A pultos lány szerint jóval kisebb forgalommal kalkuláltak. A kánikula miatt viszont annyi volt a vendég, hogy már szombaton délután elfogyott az egész hétvégére szánt sör, de frappánsan megoldotta a problémát, egyszerűen átballagott a szomszédos büfébe és hamarosan két nagy korsó habzó sörrel tért vissza. Rendeltünk még két sült hekket amit valószínűleg félreérthetett a lány, mert két darab sült bálnát tett elénk. Jeepi egy óriás lángost rendelt, de naiv volt, mert nincs hozzászokva, hogy az "óriás" szót tényleg szó szerint kell érteni... mivel kb. 3 órával előtte egyszer már megvacsoráztunk, igazán emberfeletti teljesítmény volt elfogyasztani a megrendelt ételeket.Ahogy sétáltunk vissza a kikötőbe, érdekes dolgott láttunk. Az útszélén, az árokparton egy macska, egy rókát kergetett... ilyet sem láttunk még... :) Lefekvés előtt még egy picit horgásztunk, sajnos nem sok sikerrel. Ahogy teltek a kapás nélküli percek, egyre álmosabbak lettünk, így hamarosan nyugovóra tértünk.
Vasárnap reggel nem kapkodtunk. A tisztálkodás, rendrakás és a hajó árvaszúnyog tetemektől való megtisztítása után, a kikötő éttermében megreggeliztünk. Egy ilyen típusú étterem jó lenne a szemesi kikötőben is. Széles reggeli választék volt a virslitől, a bundáskenyéren és a különböző tojárántottákon át a sültkolbászokig, szinte minden szokásos reggeli étel megtalálható volt és ami különösen jó volt, hogy nyugodt békés hangulatban, egy bármelyik nyári nappal vetekedő kellemes reggelt tölthettünk itt. Vitorlás szempontból viszont nem volt ideális az idő. 10 óra magasságában már majdnem 30 fok volt és szinte állt a levegő. Ennek ellenére rengeteg hajó indult ki a vízre és szinte mindegyik lehorgonyzott valahol a tó közepén. Mi is így tettünk, de egy idő után kezdett annyira zsúfolt lenni a környezet, hogy kezdtük kellemetlenül érezni magunkat... továbbá elfogyott a hideg sör és üdítő készletünk, így kénytelenek voltunk megoldást keresni. Ezúttal a BLYC volt a célpont. Kikötés után megkerestük a kikötőmestert, hogy megkérdezzük jó helyre álltunk e, illetve, hogy kell e valamit fizetnünk a kikötő használatáért. Megkérdezte, hogy meddig óhajtunk maradni. Mondtuk, hogy iszunk valamit és pihenünk kicsit, aztán tovább állunk. Erre ő jó pihenést kívánt és még annyit mondott, hogy ha jól éreztük magunkat, jöjjünk vissza máskor is. Beültünk hát az árnyékba és ittunk. Majd a kikötő medencéjében hűsöltünk egészen délután kettőig, amikor is kezdődött a Forma1 Belga nagydíj.
A kikötő társalgójának kényelmes bőrfoteljaiban nagy izgalommal drukkoltuk végig a versenyt. Szerencsénkre a befutó idejére már megérkezett a szél is és nekünk pont ideális irányból, nyugatról fújt. Végig hátszélben hajóztunk vissza Balatonszemesre. Leszereltük a hajót, elpakoltunk, majd egy vacsora erejéig betértünk a Kishalászba. Sajnos amint kiderült, ez egyben az idei esztendő az utolsó vacsorája volt ott.... végetért a szezon.... legközelebb 2009 május elsején nyitnak... :( Remélem, hogy jövőre is hasonló színvonallal fogadnak minket, mint idén tették.
bulldog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése