Másnap az öbölben gyakoroltunk. Egy bóját tettünk le és arra próbáltunk rátolatni, előre- hátra, előre-hátra, előre-hátra... órákon át..., de kellett is, mert eleinte nem mindig úgy mozgott a 20 tonnás hajó, ahogy szerettük volna. A sokadik menet után jött a vizsga... itt már nem lehetett elszúrni... illetve lehetett, de akkor 10 euró pótvizsgadíj befizetése után lehetett újrapróbálkozni. Sajnos nekem is sikerült a megengedett értéken túlfordítanom a hajó orrát, így 10 euróval gazdagítottam a hajókasszát. :-) Másodikra már sikerült.
A harmadik napon egy rövid tankolás Krk-ben, majd megkerültük Crest és Losinjt egy előre megrajzolt rottán, elektronikus navigáció nélkül, negyedóránként meghatározva a helyzetünket. A vége jócskán belecsúszott az éjszakába. Érdekes volt beazonosítani az egyes világítótornyokat fényük karakterisztikája és színe szerint, a térképről leolvasott adatok alapján. Hajnali három óra körül kötöttünk ki Punatban és beájultunk az ágyba.
A negyedik napon, nappali navigációs szlalom Punat, Plavnik, Kormati, Negrit-fok, Grgur, itt is a térképen megrajzolt rottán kellett tartanunk a hajót úgy, hogy csak a tájolót és a térképet használtuk, ellenőrzésként még ott volt a mélységmérő, mivel a rotta direkt úgy volt kijelölve, hogy jellegzetes mélységű pontokat érintsen. Így cikáztunk egészen Grugr börtönszigetig, ahol egy rövid sétát tettünk, majd élmény vitorlázva mentünk vissza Punatba, ahol felkészültünk a következő két napra.
Az éjszakai navigációs szlalomra és a radar navigációs szlalomra.Kabinonként alkottunk csapatokat. Minden csapat kapott egy feladatsort világító tornyok valódi iránylataival, ennek alapján kellett térképen megszerkeszteni a rottát és ki kellett számolnunk a mágneses iránylatokat, illetve a compasson követendő irányt valamint a körülbelüli távolságokat.
Az ötödik napon Rab szigetet Goli felöl megkerültük és egy rövid ebédre kikötöttünk Rab városában. Sajnos nem volt sok időnk városnézésre, éppen annyi amennyi idő alatt 9 pizza elkészül.
Mivel nagyon meleg volt, ezért úgy döntöttünk, hogy az ebédet mégis inkább egy hűs öbölben fogyasztjuk el. A város alatt találtunk horgonyzó helyet. Varázslatos élmény volt, igazán szerencsés aki ilyen helyre születik. Innen rövid szieszta és fürdőzés után Veli Losinjba hajóztunk. Ez lett az új adriai kedvencem. Ilyen helyet kitalálni sem tudnék. Egészen közel hajózva parthoz sem látszott, hogy hova is megyünk. A pilot könyvben lerajzolt kikötő hihetetlennek tűnt. Pont rám esett a következő kikötési feladat, így különösen érdekes volt a 15 méter hosszú és majd 5 méter széles hajóval a szűk sziklás öbölbe megérkezni.
Mit megérkezni!? Ráfordulni a mólóra, úgy, hogy a jobb oldalon szinte karnyújtásnyira a sziklafal balra két hajónyi távolságra pedig a rakpart ami tulajdonképpen egy étterem kerthelyisége.
Szinte helyben fordultunk meg. A pincérek szívélyesen felajánlották, hogy elveszik a kötelet, de mivel mi egy iskolahajón voltunk, ezt finoman el kellett utasítanunk és a betanult koreográfia szerint végrehajtani a feladatot. Kaptunk bő 20 percet arra, hogy ezt a meseszerű kisvárost megnézzük. Csodaszép volt, minden nehézsége ellenére biztos, hogy az elsők között lesz amit önállóan meg fogok látogatni.
A napnyugtát már Ist és Molat szigetek között kihajózva a nyílt tengeren néztük meg. Amint sötét lett elkezdődött a szlalom a szigetek között, csak a világító tornyok, a tájoló, a compass és a log segített minket.
Nagyon izgalmas volt a szűk átjárókban, néhol 3-4 méteres vízen a csillagfényes meleg éjszakában hajózni. Tibor egy a vitorlarúdra akasztott székben ült és ölében a gps-el ellenőrizte a munkánkat. Elégedett volt velünk. Hajnali 3 órakor dobtunk horgonyt a Dugi Otok egyik csendes öblében Brbinj-ben és ismét beájultunk az ágyunkba.Az hatodik napon reggel hétkor felhúztuk a horgonyt és tovább indultunk dél felé. Ekkor néhány percig élvezhettük 3 delfin társaságát közvetlenül az öböl előtt. Sajnos nem követtek minket. De hamarosan más szépségek kötötték le a figyelmünket.
Behajóztunk a Telascica nemzeti parkba, ahol folytatódott a navigációs szlalom. Ez az Adria egyik legszebb része. Sok gyönyörű, csendes, védett öböl, tele szebbnél szebb jachtokkal.
Innen egyenesen a Kornati szigetek közé hajóztunk, ahol a legizgalmasabb feladat várt ránk. Radarral kellett navigálnunk egy előre megrajzolt rottán. Ez úgy zajlott, hogy a navigátor és a kormányos a térképasztaltól vezette a hajót csak a radar képernyője, egy térkép és egy távirányító segítségével. Hihetetlen élmény volt.
Ezt egészen sötétedésig mentünk. Ezen az estén is visszamentünk Brbinj-hez horgonyozni.A hetedik napon szintén korán keltünk. A Vir szigetet megkerülve behajóztunk a hírhedt Velebit csatornába. Itt már használhattuk az összes elektronikus navigációs műszert (gps, plotter, robot kormány, radar). Délben kikötöttünk Pag-ban egy rövid időre, de hamar melegünk lett, ezért Pag sziget északi sarkán egy kellemes öbölben megálltunk fürdeni (26°C-os volt a víz). Amikor már jól kiáztunk elindultunk vissza Punatba. Útközben átvettük a leggyakoribb és leghasznosabb csomók kötésének különböző technikáit, valamint megtanultuk visszafonni a kötelet.
A Rab sziget előtt elkapott minket egy zivatar ami nagyon jól esett nekünk, mert kellemes lett a hőmérséklet és végre 6-os szélben, teli taklival vitorláztunk, igazán szép befejezése volt a tréningnek.
Az utolsó napon még a punati kikötőben gyakoroltuk az elindulást és a kikötést délig. Közben Tibor kitöltötte az személyes oktatási naplóinkat és egy ünnepélyes záróbeszéd keretében kiosztotta. A hét nap alatt megtettünk 508 tengeri mérföldet ebből 120-at éjjel, fáradtan, de tele élményekkel, boldogan indultunk haza. Eldöntöttük, hogy így együtt szeretnénk tovább lépni a II. osztályú képesítés felé, mivel nagyon jó csapat voltunk.
bulldog
