Szombaton reggel érkeztem a kikötőbe. Erre a hétvégére
Jeepi,
Rino és kisebbik fia Koppány jöttek velem, de ők csak délután érkeztek, mert délelőtt más programjuk volt, amit már régebben megbeszéltek és nem tudták átszervezni. Amíg ők megérkeztek én letakarítottam a hajót, megebédeltem, majd egy kicsit bóbiskoltam a hajón. Délután 3-kor érkeztek meg és mivel fantasztikus jó szél volt (4-
es, 5-
ös) szinte egy percet sem késlekedtünk, kifutottunk a kikötőből. Méretes hullámokon bukdácsoltunk. Néha mindannyiunkat beterített a felcsapódó víz. Vendégeim kiültek az orrba és szinte extázisba esve viháncoltak amikor a hajó orrával együtt derékig merültek a habokban. Lassan teljesen nyugatira fordult az eddig inkább
délnyugati szél és egy kicsit gyengült is. Ekkor felvetődött, hogy fürdeni szeretnének. Mivel elég jó tempóban haladtunk felajánlottam, hogy inkább
húzassák magukat a hajóval. Elsőként Koppány csobbant (természetesen
mentő mellényben) és láthatóan nagyon élvezte, ezért perceken belül
Rino is követte. Apa és fia hol hason, hol háton fekve élvezte a nem
mindennapi utazást.
Ennek az élvezetnek az északi part vetett véget, már majdnem súroltuk a nádast így kénytelen voltam hátszélbe fordulni. Közvetlenül a nádas előtt pillangózva haladtunk. Azon gondolkodtunk, hogy itt valahol meg kellene állnunk egy kicsit pecázni, vacsorázni és élvezni a nyárias estét. Felvetődött, hogy horgonyozni kellene..., már éppen kezdtem magam rászánni, hogy előszedjük, amikor feltűnt néhány üresen álló
bólya. Még sosem kötöttem ki ilyen módon, ennek ellenére nem jelentett problémát a megközelítés és a megállás a
bólya előtt.
Jeepi halált megvető bátorsággal, boszorkányos ügyességgel és ember feletti erővel kötötte a
bólyára a
kikötő kötelünket. Ezután szépen megterítettünk és megvacsoráztunk. Egyszerű, de nagyszerű vacsora volt. Kolbász, kifli, paprika és paradicsom.... a Balaton vizén ringatózva... naplemente idején.... Vacsora után felszereltük a horgászbotokat és vártuk a nagy kapást.... egyre sötétebb lett, de mi még mindig vártuk A kapást.... még sötétebb lett, de mi még vártunk legalább egy kis kapást... aztán megjelent úgy 1 millió árvaszúnyog és mi nem vártunk tovább.... még a
naplemente előtt azt terveztük, hogy annyira nyugodt helyen vagyunk ezen a
bólyán, hogy itt töltjük az éjszakát...., de az állandó hangos zümmögés és az a tény, hogy sem beszélgetni, sem levegőt venni nem lehetett anélkül, hogy az ember szája nem teljen meg szúnyogokkal, nem lehetett, inkább úgy döntöttünk, hogy
partraszállunk. A legközelebbi, minden szempontból ideális kikötőhely a Balatonlellei
Bahart kikötő volt. Elindultunk és kevesebb, mint 1 óra múlva kikötöttünk.
Rendbeszedtük magunkat, majd besétáltunk a városba. Meglepően nagy élet volt. Valószínűleg a szeptemberi kánikula csábította az embereket újra a Balatonra. Nem csak minket ért ez meglepetésként, hanem az étterem tulajdonosokat is. A
kikötő közelében kinéztünk egy helyet, ahol úgy láttuk, hogy a választék megfelel az elképzeléseinknek.
Jeepi és
Rino nem bízták a véletlenre és a legfontosabbal kezdték, rendeltek egy-egy korsó hideg sört... azaz csak rendeltek volna... ugyanis NEM VOLT SÖR!!! A pultos lány szerint jóval kisebb forgalommal kalkuláltak. A kánikula miatt viszont annyi volt a vendég, hogy már szombaton délután elfogyott az egész hétvégére szánt sör, de frappánsan megoldotta a problémát, egyszerűen átballagott a szomszédos büfébe és hamarosan két
nagy korsó habzó sörrel tért vissza. Rendeltünk még két sült hekket amit valószínűleg félreérthetett a lány, mert két darab sült bálnát tett elénk.
Jeepi egy óriás lángost rendelt, de
naiv volt, mert nincs hozzászokva, hogy az "óriás" szót tényleg szó szerint kell érteni... mivel
kb. 3 órával előtte egyszer már megvacsoráztunk, igazán emberfeletti teljesítmény volt elfogyasztani a megrendelt ételeket.
Ahogy sétáltunk vissza a kikötőbe, érdekes
dolgott láttunk. Az útszélén, az
árokparton egy macska, egy rókát kergetett... ilyet sem láttunk még... :) Lefekvés előtt még egy picit horgásztunk, sajnos nem sok sikerrel. Ahogy teltek a kapás nélküli percek, egyre álmosabbak lettünk, így hamarosan nyugovóra tértünk.
Vasárnap reggel nem kapkodtunk. A tisztálkodás,
rendrakás és a hajó árvaszúnyog tetemektől való megtisztítása után, a kikötő éttermében megreggeliztünk. Egy ilyen típusú étterem jó lenne a
szemesi kikötőben is. Széles reggeli választék volt a virslitől, a
bundáskenyéren és a különböző
tojárántottákon át a
sültkolbászokig, szinte minden szokásos reggeli étel megtalálható volt és ami különösen jó volt, hogy nyugodt békés hangulatban, egy bármelyik nyári nappal vetekedő kellemes reggelt tölthettünk itt. Vitorlás szempontból viszont nem volt ideális az idő. 10 óra magasságában már majdnem 30 fok volt és szinte állt a levegő. Ennek ellenére rengeteg hajó indult ki a vízre és szinte mindegyik lehorgonyzott valahol a tó közepén. Mi is így tettünk, de egy idő után kezdett annyira zsúfolt lenni a környezet, hogy kezdtük kellemetlenül érezni magunkat... továbbá elfogyott a hideg sör és üdítő készletünk, így kénytelenek voltunk megoldást keresni. Ezúttal a
BLYC volt a célpont. Kikötés után megkerestük a
kikötőmestert, hogy megkérdezzük jó helyre álltunk e, illetve, hogy kell e valamit fizetnünk a kikötő használatáért. Megkérdezte, hogy meddig óhajtunk maradni. Mondtuk, hogy iszunk valamit és pihenünk kicsit, aztán tovább állunk. Erre ő jó pihenést kívánt és még annyit mondott, hogy ha jól éreztük magunkat, jöjjünk vissza máskor is. Beültünk hát az árnyékba és ittunk. Majd a kikötő medencéjében hűsöltünk egészen délután kettőig, amikor is kezdődött a Forma1 Belga nagydíj.
A kikötő társalgójának kényelmes
bőrfoteljaiban nagy izgalommal
drukkoltuk végig a versenyt. Szerencsénkre a befutó idejére már megérkezett a szél is és nekünk pont ideális irányból, nyugatról fújt. Végig hátszélben hajóztunk vissza Balatonszemesre. Leszereltük a hajót, elpakoltunk, majd egy vacsora erejéig betértünk a
Kishalászba. Sajnos amint kiderült, ez egyben az idei esztendő az utolsó vacsorája volt ott....
végetért a szezon.... legközelebb 2009 május elsején nyitnak... :( Remélem, hogy jövőre is hasonló színvonallal fogadnak minket, mint idén tették.
bulldog
Nagyon izgultam, hogy a légvezetékek alatt elférünk e.... és iiigeeeeeen, mintha így lett volna megtervezve.
A gyerekek az ablakból figyelték ahogy legördül a hajó a platóról.
A kikötőben is egyre többen lettünk volt aki már a téliesítéssel, kidarúzással foglalkozott, de a legtöbben hozzánk hasonlóan még ki akarták élvezni az utolsó napsugarakat. Dél körül felszállt a köd és a nap olyan erősen sütött, hogy pólóra vetkőzve is melegünk volt. 
Egymás után futottak ki a hajók annak ellenére, hogy nem volt szél. Mivel én nem szeretek céltalanul vitorlázni (pláne szélcsendben :) ), ezért úgy döntöttem, hogy inkább a kikötőben horgászunk. Amennyire látható volt a hajók a kikötőtől 2-300 méterre felhúzott vitorlákkal álltak. Hihetetlenül nyugodt, sima volt a víztükör. Méterekre le lehetett látni, mivel az iszapot sem kavarta fel a vízmozgás. A halak minden rezdülését látni, érezni lehetett. A víz ilyenkor mát hideg, ezért a legtöbb hal már mélyebbre húzódik, de bíztam benne, hogy a napsütés hatására kijönnek és esznek. Finom, friss, ropogós csontgilisztával kínáltam őket. Ennek ellenére néhány (sü)sügéren, pár darab keszegen kívül, egy igen szép folyami gébet sikerült kifognom. Debike a kishalas hálóval közel azonos teljesítményt nyújtott, bár ő csali nélkül :) . Mindenesetre jól szórakoztunk és élveztük a jóidőt. Remélem, hogy lesz még néhány hasonlóan szép hétvége, amit a hajón tölthetünk.
Tisztán hallottuk, ahogy a 
Ők általában 5-700 méterrel mentek előttünk, hasonlóan "erős tempóban", mint mi. :) Sőt amikor elfordultak a lellei bójánál Szemes felé, talán 200 méterre is sikerült megközelítenünk őket. 14:30-kor fordultunk Szemes felé. Sajnos ekkor már alig volt szél és az is Tihany felől fújt, tehát majdnem szemből. Kénytelenek voltunk cirkálva előrébb jutni, de a lassú tempó miatt minden fordulás egy kínszenvedés volt. Sokan jöttek velünk szembe motorral, ők már hazafelé tartottak a versenyről, de mi még mindig nem adtuk fel!
Próbáltunk közelebb kerülni a 
A helyezettek után a különdíjak következtek, a 
