....végetért számunkra az idei vitorlás szezon. Ma kidaruztuk a bulldogot. Szeptember elején meglepődve tapasztaltam, hogy néhány öreg róka (vagy vén tengeri medve?) kidaruztatta a hajóját. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem akarják kiélvezni a kellemesebb őszi napokat. Így visszatekintve az őszre, illetve a mai nap tapasztalatai alapján azt mondom lehet, hogy nekik volt igazuk. Sajnos a Balatonon lehangoló az ősz. Szinte minden bezár, néhány bolt kirakatát úgy bedeszkázzák, mintha hurrikánra készülnének. Az utcák, terek, kikötők kiürülnek, esetleg néhány horgásszal találkozhatunk. Valahogy nem tudjuk vagy nem akarjuk egész évben belakni és élvezni a tavat. A szolgáltatások hiánya és ez a dermedt hangulat nekünk sem hozta meg gyakran a kedvünket, hogy a hétvégét a kikötőben vagy a vízen töltsük. A versenyeket leszámítva talán 2 alkalommal voltunk lent az ősszel. A mai napi küzdelmet is figyelembe véve, lehet, hogy jobban jártunk volna, ha szeptember végén mi is kivesszük a hajót a vízből.
Hideg, télies napra ébredtünk. Az autópályán néha valóságos hóvihar volt. Orkán erejű szél és sötét hófelhők fogadtak a kikötőben is. Felmerült bennem, hogy ekkora szélben talán nem is daruzhatunk, de megnyugtattak, hogy minden mehet a terv szerint. Előttem még volt egy daruzásra váró hajó, így volt időm melegíteni a motort és valamennyire összepakolni a hajón. Amikor láttam, hogy a másik hajó már a tárolókocsiján áll és éppen készülnek eltolni a téli tárolóhelyére, ebben az évben utoljára eloldottam a kikötő köteleket és a gázkart előremenetbe tolva elindultam a daru alá. Nem volt jó érzés. A kikötő már szinte üres. Lassan mentem és közben próbáltam felidézni a forró nyári napok hangulatát, de a felsejlő nyári hangokat elnyomta a süvítő jeges szél. Nem szeretem a telet, nem nekem való. Egy olyan helyre vágyom, ahol egész évben élvezhetem a napot, a vizet, a szelet és a hullámokat. Hosszú lesz ez a 4 hónap.
Közben megérkeztem a daruhoz. A kikötőmesterek elvették a köteleket és segítettek a kikötésben. A daruval megtámasztották az árbócot én közben elővettem a szerszámokat. Minden jéghideg volt a szerszámok, a kötélzet, a csapszegek. Nehezen ment, de sietni kellett, mert ilyenkor már korán sötétedik. A nagy sietségnek az lett az eredménye, hogy a kezem tele lett kisebb sebekkel, persze a hideg miatt ezeket nem éreztem csak láttam, hogy több helyen vérzik. De nem maradt el a fájdalom sem, amikor az egyik kilazított vantni hirtelen kiugrott és belevert a bal szemembe..., szerencsére a fájdalmon kívül nagyobb bajom nem lett, de bekönnyeztem és ez a jeges szélben nem kellemes.... :) végül kilazítottam a tőcsavart és a daruval lassan a partra emelték az árbócot. Ezután a hevedereket beúsztattuk a hajó alá gondosan ügyelve arra, hogy ne a propellerre vagy a kielre kerüljön. Miután sikeresen rögzítettük, a daru lassan kiemelte a bulldogot a vízből.
Megnyugodva láttam, hogy a hajó alja, a kormánylapát és a propeller jó állapotban van.
A nyár folyamán megtelepedett élőlényeket gondosan lemosták. Néhol az algagátló festék is levált a kagylókkal, szivacsokkal, algákkal együtt. A mosás után odahúztuk a kocsit, beállítottuk a támasztékokat és óvatosan, ügyelve arra, hogy pont középen és egyenesen álljon a hajó leengedtük.
A kerekek felpumpálása után félretoltuk a parkolóba, ahol leszereltem mindent a fedélzetről és bepakoltam a kajütbe, majd leponyváztam. A héten valamelyik nap hazahozatom a kertünkbe mivel a kikötő november 30.-án bezár és legközelebb 2009 április 1-én lesz nyitva. Nekem pedig még rengeteg tervem van a hajó átalakításával kapcsolatban, amit a következő 4 hónapban szeretnék megvalósítani.... és persze szeretném, ha itt lenne a közelemben! :)
bulldog
Nagyon izgultam, hogy a légvezetékek alatt elférünk e.... és iiigeeeeeen, mintha így lett volna megtervezve.
A gyerekek az ablakból figyelték ahogy legördül a hajó a platóról.
