Három tengeri rádió, ami folyamatosan több csatornát szkennel, radar, AIS, tengeri térképek és hatalmas távcsövek. A kilátás lenyűgöző. A torony 250 láb magasan van a tenger felett. Tiszta időben akár 10-15 mérföldre is ellátni. A személyzet rendkívül kedves, látszik, hogy mindenki kedvtelésből és nem muszájból csinálja. Nagyon lelkesek és segítőkészek. A bemutató és ismertető látogatás végén feltették a kérdést, hogy mit gondolok? Én persze vigyorogva mondtam igent és már elő is jegyeztettem az első képzést. Hat alkalom a toronyban, közben egy 2 napos rádiós tanfolyam és egy egy napos térkép kezelési oktatás. Hiába van nekem mindkettőről papírom, itt speciális feladatokat kell begyakorolni, plusz a rádós engedélyt kiterjesztették hivatalos csatornákra is, úgy mint a Coast Guard és a mentőhelikopterek és mentő hajók által használt, zárt csatornákra. Ott a rádiós oktatáson lett teljesen tiszta, hogy miről szól ez az egész. Addig, a toronyban csak annyit tudtam meg, hogy a tengert tartjuk szemmel, figyelünk, különös tekintettel az egyedül horgászó, halászó emberekre, a kajakosokra, paddle board-osokra, hosszútáv úszókra és ha látjuk, hogy valaki bajban van, értesítjük a megfelelő szervezetet, illetve ugyanezt tesszük a parti sziklákon csámborgók, horgászok esetén is.
A rádiós oktatáson viszont egy igen érdekes és komoly feladatot gyakoroltunk be. A tengeren cudar az időjárás. Erős a szél, magasak a hullámok. Egy kisebb halászhajó próbál menedéket keresni az öbölben. Nem ismerik a terepet és zátonyra futnak. Egy pillanat alatt a hajó felborul, átcsapnak rajta a hullámok és süllyedni kezd. Arra sincs idejük, hogy a rádión vészjelzést adjanak le, éppen hogy csak le tudják dobni a mentőtutajt és átugrálni. Néhány pillanat múlva egy jelzőrakétát lőnek ki a tutaj készletéből, amit mi a toronyból észlelünk. (A Coast Guard nem lát ki a tenger ezen részére csak az öböl belső felére) Amíg egyikünk a szemével követi a tutajt a másik értesíti a Coast Guard-ot, akik elindítják a mentőhajót. Eközben megnézzük, hogy milyen szögben látszik a tutaj a toronyból és megsaccoljuk a távolságát (ebben több tereptárgy ismert távolsága van a segítségünkre) és ezt felrajzoljuk a térképre, majd leolvassuk a koordinátákat. Ezt megadjuk a Coast Guard-nak és a mentőhajónak. Amikor a mentőhajó kiér a vízre felveszi velünk a kapcsolatot és a segítő irányításunkat kéri. Erre két ok miatt van szükség. Az egyik, hogy feltételezhetően a sérültek sodródnak, tehát az elsőként megadott koordináta csak tájékoztatásként szolgál, további méregetésre meg nincs idő. A másik ok, hogy a víz szintjéről, pláne hullámzásban, egy ugráló hajóból nehéz észrevenni egy kis tutajt, pláne egy vízben lévő embert. Mi viszont a toronyból jó eséllyel látjuk, hála a jó távcsöveknek. A dolog innentől nagyon egyszerű, rádión keresztül szóbeli utasításokkal vezetjük a mentőhajót pl.: 10 fok balra, 15 fok jobbra, egyenesen 1/2 mérföldet, stb. Egyszerűen rávezetjük őket a célra. Persze a végén óvatosan, nehogy átgázoljanak a sérülteken. Ezek után ünneplünk és megcsináljuk a papírmunkát. :-) Ennyire egyszerű. Túl vagyok a vizsgákon és az első éles szolgálatokon is. Ez egy tipikus win-win szituáció, mivel amellett, hogy segítek egy önkéntes szervezet keretein belül az arra rászorulóknak, egyben gyakorlom a hajózáshoz szükséges eszközök hasznákatát is.
Az Angol-csatorna a világ egyik legforgalmasabb viziútja. Sajnos elég gyakran történik valami. Néha az időjárás is tud meglepetéseketrt okozni, ilyenkor a parton lévők sem mindig vannak biztonságban. Különösen a sziklákon ténfergő turisták, horgászok vagy éppen az andalgó szerelmesek. Tiszta szerencse, hogy van néhány önkéntes, aki szabadidejében ott áll a toronyban és távcsővel pásztázza a környéket... óvó szemek Anglia partjain.... ;-)
