Ez a tél szerencsére gyorsan eltelt. Miután biztos lett, hogy a BLYC-t március 31-ig el kell hagynunk, a kellemesebb hétvégéket kikötő kereséssel töltöttük. Jó néhány kikötőt végig jártunk.
A családnak legjobban a Club Aliga tetszett. Nagy, zárt
tér, rengeteg szolgáltatás, éttermek, büfék és retró hangulat. A helyben kifüggesztett, illetve az interneten található árlista szerint az árak is elfogadhatónak tűntek. Mivel személyesen hiába kerestük a kikötőmestert, így telefonon érdeklődtem, hogy van e szabad hely. Pozitív volt a
válasz és még aznap kaptam email-ben egy adatlapot amit kitöltve kellett visszaküldeni. Ezután ért a hideg zuhany... a kikötőmester felhívott és érthetetlen dolgokat mondott. A legkisebb bérelhető hely 9 méter hosszig és 2,8 méter szélességig van meghatározva. Ebbe bőven beleférünk. Ennek ellenére az eggyel nagyobb helyre akart minket besorolni ami 110e Ft-tal drágább... persze összevesztünk. Az első dühömben azt terveztem, hogy felhívom a főnökét és megkérdezem, hogy neki mi a véleménye erről, de aztán a sailing.hu fórumán olvastam, hogy más is járt már így velük, ezért inkább nem idegesítet
tem magam tovább, letettem Aligáról.
A kenesei kikötők gyönyörűek, de nekünk drágák és éreztük, hogy nem is vágynak ilyen kis hajókkal kitölteni az értékes üres helyeiket.
Megnéztük a füredi hajógyár kikötőjét is ahol nagyon kedvesen fogadtak minket és az ár is
megfelelő lett volna, de sajnos ez a kikötő nagyon messze van a várostól, így a boltoktól, fagylaltozóktól is. Valamint a barátaim szerint akik már nyáron is jártak itt, a hajógyárban napközben folyó a munka miatt elég hangos.
Kezdtünk barátkozni a gondolattal, hogy esetleg visszatérünk a Bahart valamelyik kikötőjébe.
Március elején a Budapest Boat Show-n aztán le is foglaltam egy szabad helyet.... újra Balatonszemesen. Boglárra szívesebben mentünk volna, de sajnos ott is inkább a nagyobb hajóknak alakítottak ki helyeket.
Közben el kellett kezdenem megszervezni a daruzást, illetve a hajó felkészítését. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, így egy hét alatt sikerült a hajót lecsiszolni és lekenni. Mivel a
munkám miatt nem volt lehetőségem rá, így egy kedves helybelit Vass Attilát kértem meg, hogy segítsen. A megbeszélt napon szinte percre pontosan zajlott minden. Megérkezett a daru, vízre került a bulldog és a motor is beindult. Igaz a kipufogóból kilövellő hűtővíz mennyisége nem volt túl meggyőző... Laci, a motorszerelő mondta is hogy hamarosan javítani kell a vízpumpát.
Március utolsó hétvégéje volt, de a Bahart kikötőkben már volt ügyelet.
Ezt kihasználva elindultunk motorral a kb. 5 km-re lévő kikötőbe Balatonszemesre.
Úgy 1 km-re lehettünk már a BLYC-től amikor a kipufogóból fehér gőz kezdett beborítani minket. Felhívtam gyorsan Lacit, aki "megnyugtatott", hogy eddig bírta a vízpumpa... és reménykedjek, hogy nem lesz nagyobb baj. A kellemes időjárás és a hajózás ellenére idegesvoltam, de 35 perc után kikötöttünk 2 év után újra Balatonszemesen.
Ebben az évben a bulldog volt az első hajó a szemesi kikötőben.
