Igen, Méder Áron megcsinálta...! Emlékszem a sok aggódó, kétkedő, néha gúnyos hozzászólásra az index.hu vitorlázás fórumán, mint például az alábbi gyöngyszemek:
| fantomasso | válasz | megnéz | könyvjelző | 2006.06.06 01:32:30 © (12339) |
Remélhetőleg apukádék nem fogják a kertből kiengedni ezt a hajót. Azért nagyon érdekelne mit szólt ehhez a Nándi, hogy fog e ez a dolog menni, vagy méginkább a Kopár, ez inkább az ő müfajának látszik, de annál szörnyübb. |
| Előzmény: mederaron (12335) |
| TTAMAS | válasz | megnéz | könyvjelző | 2006.06.06 15:16:04 © (12354) |
"Navigare necesse est, vivere non est necesse. Ez a latin szólás - magyarra talán így fordíthatnánk: hajózni szükséges - kifejezi már a római korban is érvényes igazságot, amely a tengeri kereskedelem és szállítások fontosságát hangsúlyozza. A mondás második része a következőképpen szól: "Vivere non est necesse." Vagyis: élni nem muszáj." Az öngyilkosságnak ennél sokkal gyorsabb, biztosabb módjai vannak. A hajó nagyon kicsi, nem az óceán átszelésére tervezték, de legfőképpen 36 éves. Az anyagfáradás jelensége pedig nagyon alattomos dolog, nem feltűnő, mégis végzetes lehet. Ezzel a hajóval tényleg nem kellene erőltetni a hajózást még balatoni viharban sem. |
| Előzmény: mederaron (12335) |
Persze sokan drukkoltak, drukkoltunk neki, mivel sokunk álmát valósította meg.... volt hozzá bátorsága, felkészültsége, lelki és fizikai ereje.
Kb. félévvel az indulása előtt kezdtem rendszeresen olvasni a weblapját, de akkor még nem sokat értettem az egészből, felfogni meg talán még most sem tudom... mindenesetre Áron példája az újabb bizonyíték arra, hogy az utazás, a kaland nem feltétlenül pénz kérdése.Tulajdonképpen én ez alatt a 3 év alatt lettem hajós ember. Nem titkolom, hogy ebben Áronnak is jelentős szerepe van. Ezért éreztem úgy, hogy ott a helyem Koperben az őt ünneplők között.
Sajnos nem akadt az ismerősök, barátok között senki aki ráért volna velem jönni. A lányaimnak is volt programja erre a napra, így családi programnak sem tudtam beállítani. Ezért felhívtam Méder Istvánt, Áron édesapját és megpróbáltam helyet találni egy autóban. Az utolsó pillanatig próbált segíteni, de ez sem jött össze, így nem maradt más lehetőség, egyedül vágtam neki. Szombat hajnalban 3-kor indultam, biztos ami biztos alapon. Nem szerettem volna lemaradni semmiről. Reggel 8-kor parkoltam le a tengerparton Koperben.
Csodaszép, nyugodt volt a tenger, kiültem a strand melletti kerthelyiségbe és pihentem. Fárasztó volt az út, de már ezért az érzésért megérte. Szerencsés aki a tenger közvetlen közelében él. Talán egy órát üldögéltem így aztán felkerekedtem, hogy körülnézzek egy picit a városban.
A Szokásos szombat reggeli hal és élelmiszer piac mellett volt egy fajta kirakodó vásár is. Régiségek, használt cikkek, színes forgatag. Lassan a kikötő felé vettem az irányt.
Útközben összefutottam Wágner Lászlóval és feleségével, akik készséggel útbaigazítottak és minden addig tudható részletről tájékoztattak Áron érkezésével kapcsolatban. A kikötőben már gyülekeztek Áron ismerősei, családtagjai, barátai és a hozzám hasonló ismeretlen olvasói, na és a különböző újságírók, tv stábok. A kikötő lakói nem nagyon értették, hogy mi történik, kik ezek az idegenek, akik a mólón állva kémlelik a messzeséget. Eközben Áron édesapja már kifutott az Equator fedélzetén Izolából Gál Józseffel és néhány TV stábbal, hogy megkeressék Carinát és Áront.
Körülbelül 1/2 1 magasságában a kikötő vezetője egy motorcsónakba ültette Áron édesanyját és hugát és kivitte őket Áron elé. Követtük a szemünkkel a kis csónakot... és igen... a távolban már látszott egy icipici árbóc... nem nem Carina árbóca, hanem az Equatoré. A kis Carina még szabad szemmel nem volt látható. Aztán egyszer csak megérkezett az Equator, hirtelen izgatott készülődés, az összes kamera forgott, az emberek helyezkedtek, mindenki a legjobb helyen akart lenni a nagy pillanatban. Többször változott a kikötés helye. Az előre kijelölt B14-es hely elég szűk volt. Na nem a Carinának, hanem a várakozók tömegének. Igaz egy szomszédos csónak külmotorja is igen csak útban volt, ezért több alternatíva után végül a daru melletti partfal lett kijelölve.
Már tisztán látszott Carina és az éles szeműek még Áront is látni vélték. Ekkor nyugtalan morajlás kezdődött... Carina és Áron a város központja felé fordult... a kikötő vezetője is észrevette és habozás nélkül motorcsónakjában termett és kiment, hogy útbaigazítsa. Innen már csak percek kérdése volt, hogy befusson. A móló végén álltunk mindannyian, majd amikor elhaladt előttünk futás a daruhoz.
Látszott Áron arcán a boldogság és a meghatódottság érzése, egy picit talán még zavarban is volt, hiszen rengeteg rég nem látott ismerős, barát, családtag és rengeteg ismeretlen állt a parton akik csak miatta jöttek és most csak őt nézik. És ekkor, szinte napra pontosan 3 évvel elindulása után kikötött Koperben.
Beszédek, himnusz, kupa és könyv átadás, szép ceremónia volt. Áron családja egy kisebb fogadást is szervezett házi készítésű finomságokkal, padlizsánkrémes kenyér paprikával, pogácsa, üdítők, vörös és fehérbor.
Áron mindenkivel váltott néhány szót, így én is elmesélhettem neki, hogy milyen hatással volt rám az utazása. Eközben lehetőség volt Carina megtekintésére is.
Carina elég megviselt. Szinte minden porcikája tele tömítő anyaggal. A gélezés ütött kopott. A kötélzet viharvert, de így is nagyon szép. :-)
