egy újabb akadály..

 Szinte napra pontosan egy évvel az utolsó bejegyzés után minden megváltozott az életemben… 

Január 25 én reggel epilepsziás rohamom volt… háromszor egymás után így ennek naplónak most vége. Az új történet egy másik naplóban lesz olvasható ezen a címen: 

Vectris

Vectris, ez a neve az új hajónknak. Igen, végre. Nem volt könnyű menet, de a végére minden a helyére került. Vectris egy 30 lábas Albin Ballad, a 70-es 80-as évek egyik sikeres versenycirkálója. Mi vagyunk a harmadik tulajdonosai Vectrisnek, az első tulajdonosa egy skót fogtechnikus volt, ő adta a Vectris nevet a hajónak. A google szerint a Vectris egy fogászati segédanyag. Furcsa név egy hajónak, de leglább különleges és karakteres, na meg a környékünkön elég ismert, hiszen a második tulajdonosa itt lakik a szomszéd városban, és a hajó a környék vízeit és kikötőit járta az elmúlt közel 40 évben. A bácsi akitől vettük, már 92 éves, tavaly áprilisban még vízre tetette a hajót, de már nem nagyon volt ereje vitorlázni, ezért döntött úgy, hogy eladja. 1983 óta volt nála a hajó, nyugodtan mondhatjuk, hogy a fél életét a Vectris tulajdonosaként élte le. A jelek szerint nagyon jó gazdája volt, a hajó a korához képest nagyon jó állapotban van, és szinte minden eredeti rajta. Persze ráfér egy festés és egy kis lakkozás, illetve néhány modernebb kiegészítő, de ezek már a mi feladataink lesznek.

Az üzlet megkötésekor, Vectris a képen látható mooringon állt. Sajnos ahogy a kikötői kapitányság tudomást szerzett az adás-vételről, nem maradhatott tovább ott, hiszen a hely nem átruházható és a  várólistán többen is várakoznak egy-egy felszabaduló helyre, ezért a kikötőmester átvontatta egy vendéghelyre és természetesen onnantól kezdve, a mi költségünk a tárolása. Mindenképpen szerettük volna, hogy a hajó szárazra kerüljön, hogy nyugodt körülmények között, tudjuk átnézni, kicsit rendbetenni, és a magunk igényei szerint berendezgetni.
A legolcsóbb és legkényelmesebben elérhető hajótelep néhányszáz méterre van, de a történet mégsem volt egyszerű, ugyanis közben ott egy híd, ami elég alacsonyan ível át a folyó felett, így az árbócot ki kell daruzni. Az Albin Ballad árbóca a tőkesúlyon áll, tehát átmegy a kabintetőn, így az árbóc közel 2 méterrel hosszabb, mint amennyinek kívülről látszik. Összesen 12 méter. A kikötőmester nem volt benne biztos, hogy a kikötő daruja képes lesz akkorát emelni, hogy ki tudja húzni az árbócot a kabinból. Normál esetben a hajó telente csak a kikötő parkolójában telelt, ahova az árbóccal együtt emelte ki mindig egy daruskocsi. Sajnos erre csak novembertől lett volna lehetőség, nekünk viszont minél előbb lépnünk kellett, mert a vendéghely iszonyatosan drága volt hosszú távon. Stresszes időszak volt, a szezon kellős közepe, ezért a kikötőmester nem szívesen próbálkozott kísérletezgetni, az árbóc kiemelésével a zsúfolt és forgalmas kikötőben és ideje se nagyon volt rá, hiszen az ár-apály miatt a vízszint sem mindig megfelelő. Nagyon rövid időablak áll rendelkezésre, amikor a hajó már oda tud állni a partfalhoz, de még nem túl magas ahhoz, hogy a darú kiemelje az árbócot. Ráadásul itt elég komolyan veszik a munkaidőt, tehát ennek reggel 8 és délután 4 között kell történnie... na nem sok ilyen nap van. Végül szeptember végén sikerült. Most szépen nyugodtan hozzáláthatunk a munkához, és ezzel nem csak mi életünkben, hanem Vectrisében is egy új fejezet kezdődjön.

Eltelt újabb két év...

Gyorsan repül az idő, már több, mint 6 éve élünk itt és rengeteg dolog történik velünk. Csak egy kicsit szorgalmasabbnak kellene lennem blog ügyben.
Továbbra is kajakozom, többször körbe is kerültem már az öbölt, ami egy jó 5-6 órás út, csupa érdekes látnivalóval. Íme a legutóbbi alkalom, ahogy az Endomondo-n látható:

Ebben a hónapban lesz ötödik éve, hogy az NCI-nál önkénteskedem. Ott is sok minden történt, rengeteget tanultam, sok tapasztalatot és rengeteg új ismerőst szereztem. Az egyik közülük Roger, akivel pont a torony éves engedélyének meghosszabításához szükséges vizsgát csináltuk, segített bejutni rendes tagként a helyi yacht clubba. IGEN IGEN IGEN! 6 hosszú év után, újra vitorlázhatok! 

És nem is akárhol, és nem is akár milyen színekben, hanem Anglia egyik legjobb vízterületén, az egyik nagy multú clubban, a ROYAL TORBAY YACHT CLUB-ban. Csupa kedves segítőkész ember, a bemutatásomtól számított 5. percben, máris meghívást kaptam az egyik csapatba, legénységnek. Így májustól októberig volt szerencsém a szerda esti klubversenyeken részt venni. Ezen kívül, a hétvégi versenyeken a safety boat-on önkénteskedem.

A klubtagságnak rengeteg előnye van. Például ingyen használhatom a klub eszközeit, mint pl. paddle board vagy dingi, illetve jelentős kedvezményeket kaphatok a különböző RYA tanfolyamok árából, illetve ha arra kerül a sor, akkor a helyi kikötő áraiból is.

Sajnos még a kedvezmények mellett is, iszonyatos költségekkel jár, akár egy kisebb vitorláshajó tartása is a kikötőben. Ezért arra gondoltam, hogy egyelőre, egy dingit vennék, amit itthon tudnék tartani, és ha vitorlázni támad kedvem, és az időjárás is engedi, akkor csak levontatom a kikötőbe.

A kalózhoz hasonló kaliberű kishajó, a Wayfarer vásárlását tervezem. Viszonlag olcsó és nagyon jó képességű kishajó. Ha sikerül, akkor megígérem, hogy gyakrabban frissül majd a blog. 

Ezen az ELAN 31-es hajón versenyezhetek:

Nem vagyok nagy verseny mániás, de visszaszokni a vitorlázásba, ez is megfelel. Sokat tanulhatok, gyűlnek a mérföldek, gyűlik a tapasztalat.

Meg elek! :-)

Regen nem frissitettem a blogot, nagyjabol 2 eve. Nem mintha nem tortent volna semmi erdekes ezalatt, egyszeruen lusta voltam. :-)
Hajom meg mindig nincsen es ez egy darabig meg igy is lesz. A kajak melle viszont tervezem egy SUP Stand Up Paddle Board beszerzeset is, mert nagyon tetszik, mint testmozgas, illetve a latoszog amit a "vizen allva" megtapasztalhatok. Valamint konnyebb a szallitasa, mint a kajakomnak, igy rovidebb delutanokon is gyorsan a vizen lehetek.
Tovabbra is onkenteskedek a National Coastwach-nal, errol csinaltam egy rovid kis filmet is, amit tovabbiak fognak kovetni, szeretnem bemutatni, hogy mirol is szol ez az egesz. Erdemes feliratkozni a YouTube csatornamra, ha nem akarsz lemaradni a folytatasrol. :-)
Ime a film:

A csodálatos angol riviéra

Boldog új évet kívánok! :-)

Eyes along the coast.

Szemek a part mentén. Ez a szlogenje annak a kizárólag önkéntesekből álló szervezetnek, amelynek immár én is teljes jogú tagja lehetek. A szervezet neve: National Coastwatch Institution vagy rövidítve N.C.I.  Még a nyár elején fedeztem fel a tengerparti megfigyelőtorony oldalán a táblát, amin az állt, hogy önkénteseket keresnek. Ellátogattam a megadott honlapra és kitöltöttem a jelentkezési lapot. Néhány napon belül már a toronyban voltam, egy bemutatkozó látogatáson. Ahogy körbenéztem a kis fülkében, egyből tudtam, hogy imádni fogom.

 Három tengeri rádió, ami folyamatosan több csatornát szkennel, radar, AIS, tengeri térképek és hatalmas távcsövek. A kilátás lenyűgöző. A torony 250 láb magasan van a tenger felett. Tiszta időben akár 10-15 mérföldre is ellátni. A személyzet rendkívül kedves, látszik, hogy mindenki kedvtelésből és nem muszájból csinálja. Nagyon lelkesek és segítőkészek. A bemutató és ismertető látogatás végén feltették a kérdést, hogy mit gondolok? Én persze vigyorogva mondtam igent és már elő is jegyeztettem az első képzést. Hat alkalom a toronyban, közben egy 2 napos rádiós tanfolyam és egy egy napos térkép kezelési oktatás. Hiába van nekem mindkettőről papírom, itt speciális feladatokat kell begyakorolni, plusz a rádós engedélyt kiterjesztették hivatalos csatornákra is, úgy mint a Coast Guard és a mentőhelikopterek és mentő hajók által használt, zárt csatornákra. Ott a rádiós oktatáson lett teljesen tiszta, hogy miről szól ez az egész. Addig, a toronyban csak annyit tudtam meg, hogy a tengert tartjuk szemmel, figyelünk, különös tekintettel az egyedül horgászó, halászó emberekre, a kajakosokra, paddle board-osokra, hosszútáv úszókra és ha látjuk, hogy valaki bajban van, értesítjük a megfelelő szervezetet, illetve ugyanezt tesszük a parti sziklákon csámborgók, horgászok esetén is.

A rádiós oktatáson viszont egy igen érdekes és komoly feladatot gyakoroltunk be. A tengeren cudar az időjárás. Erős a szél, magasak a hullámok. Egy kisebb halászhajó próbál menedéket keresni az öbölben. Nem ismerik a terepet és zátonyra futnak. Egy pillanat alatt a hajó felborul, átcsapnak rajta a hullámok és süllyedni kezd. Arra sincs idejük, hogy a rádión vészjelzést adjanak le, éppen hogy csak le tudják dobni a mentőtutajt és átugrálni. Néhány pillanat múlva egy jelzőrakétát lőnek ki a tutaj készletéből, amit mi a toronyból észlelünk. (A Coast Guard nem lát ki a tenger ezen részére csak az öböl belső felére) Amíg egyikünk a szemével követi a tutajt a másik értesíti a Coast Guard-ot, akik elindítják a mentőhajót. Eközben megnézzük, hogy milyen szögben látszik a tutaj a toronyból és megsaccoljuk a távolságát (ebben több tereptárgy ismert távolsága van a segítségünkre) és ezt felrajzoljuk a térképre, majd leolvassuk a koordinátákat. Ezt megadjuk a Coast Guard-nak és a mentőhajónak. Amikor a mentőhajó kiér a vízre felveszi velünk a kapcsolatot és a segítő irányításunkat kéri. Erre két ok miatt van szükség. Az egyik, hogy feltételezhetően a sérültek sodródnak, tehát az elsőként megadott koordináta csak tájékoztatásként szolgál, további méregetésre meg nincs idő. A másik ok, hogy a víz szintjéről, pláne hullámzásban, egy ugráló hajóból nehéz észrevenni egy kis tutajt, pláne egy vízben lévő embert. Mi viszont a toronyból jó eséllyel látjuk, hála a jó távcsöveknek. A dolog innentől nagyon egyszerű, rádión keresztül szóbeli utasításokkal vezetjük a mentőhajót pl.: 10 fok balra, 15 fok jobbra, egyenesen 1/2 mérföldet, stb. Egyszerűen rávezetjük őket a célra. Persze a végén óvatosan, nehogy átgázoljanak a sérülteken. Ezek után ünneplünk és megcsináljuk a papírmunkát. :-) Ennyire egyszerű. Túl vagyok a vizsgákon és az első éles szolgálatokon is. Ez egy tipikus win-win szituáció, mivel amellett, hogy segítek egy önkéntes szervezet keretein belül az arra rászorulóknak, egyben gyakorlom a hajózáshoz szükséges eszközök hasznákatát is.
Az Angol-csatorna a világ egyik legforgalmasabb viziútja. Sajnos elég gyakran történik valami. Néha az időjárás is tud meglepetéseketrt okozni, ilyenkor a parton lévők sem mindig vannak biztonságban. Különösen a sziklákon ténfergő turisták, horgászok vagy éppen az andalgó szerelmesek. Tiszta szerencse, hogy van néhány önkéntes, aki szabadidejében ott áll a toronyban és távcsővel pásztázza a környéket... óvó szemek Anglia partjain.... ;-)