2018. október 1., hétfő

Eltelt újabb két év...

Gyorsan repül az idő, már több, mint 6 éve élünk itt és rengeteg dolog történik velünk. Csak egy kicsit szorgalmasabbnak kellene lennem blog ügyben.
Továbbra is kajakozom, többször körbe is kerültem már az öbölt, ami egy jó 5-6 órás út, csupa érdekes látnivalóval. Íme a legutóbbi alkalom, ahogy az Endomondo-n látható:


Ebben a hónapban lesz ötödik éve, hogy az NCI-nál önkénteskedem. Ott is sok minden történt, rengeteget tanultam, sok tapasztalatot és rengeteg új ismerőst szereztem. Az egyik közülük Roger, akivel pont a torony éves engedélyének meghosszabításához szükséges vizsgát csináltuk, segített bejutni rendes tagként a helyi yacht clubba. IGEN IGEN IGEN! 6 hosszú év után, újra vitorlázhatok! 
És nem is akárhol, és nem is akár milyen színekben, hanem Anglia egyik legjobb vízterületén, az egyik nagy multú clubban, a ROYAL TORBAY YACHT CLUB-ban. Csupa kedves segítőkész ember, a bemutatásomtól számított 5. percben, máris meghívást kaptam az egyik csapatba, legénységnek. Így májustól októberig volt szerencsém a szerda esti klubversenyeken részt venni. Ezen kívül, a hétvégi versenyeken a safety boat-on önkénteskedem.


A klubtagságnak rengeteg előnye van. Például ingyen használhatom a klub eszközeit, mint pl. paddle board vagy dingi, illetve jelentős kedvezményeket kaphatok a különböző RYA tanfolyamok árából, illetve ha arra kerül a sor, akkor a helyi kikötő áraiból is.


Sajnos még a kedvezmények mellett is, iszonyatos költségekkel jár, akár egy kisebb vitorláshajó tartása is a kikötőben. Ezért arra gondoltam, hogy egyelőre, egy dingit vennék, amit itthon tudnék tartani, és ha vitorlázni támad kedvem, és az időjárás is engedi, akkor csak levontatom a kikötőbe.
A kalózhoz hasonló kaliberű kishajó, a Wayfarer vásárlását tervezem. Viszonlag olcsó és nagyon jó képességű kishajó. Ha sikerül, akkor megígérem, hogy gyakrabban frissül majd a blog. 

Ezen az ELAN 31-es hajón versenyezhetek:



Nem vagyok nagy verseny mániás, de visszaszokni a vitorlázásba, ez is megfelel. Sokat tanulhatok, gyűlnek a mérföldek, gyűlik a tapasztalat.







2016. március 6., vasárnap

Meg elek! :-)

Regen nem frissitettem a blogot, nagyjabol 2 eve. Nem mintha nem tortent volna semmi erdekes ezalatt, egyszeruen lusta voltam. :-)
Hajom meg mindig nincsen es ez egy darabig meg igy is lesz. A kajak melle viszont tervezem egy SUP Stand Up Paddle Board beszerzeset is, mert nagyon tetszik, mint testmozgas, illetve a latoszog amit a "vizen allva" megtapasztalhatok. Valamint konnyebb a szallitasa, mint a kajakomnak, igy rovidebb delutanokon is gyorsan a vizen lehetek.
Tovabbra is onkenteskedek a National Coastwach-nal, errol csinaltam egy rovid kis filmet is, amit tovabbiak fognak kovetni, szeretnem bemutatni, hogy mirol is szol ez az egesz. Erdemes feliratkozni a YouTube csatornamra, ha nem akarsz lemaradni a folytatasrol. :-)
Ime a film:


2013. december 27., péntek

Eyes along the coast.

Szemek a part mentén. Ez a szlogenje annak a kizárólag önkéntesekből álló szervezetnek, amelynek immár én is teljes jogú tagja lehetek. A szervezet neve: National Coastwatch Institution vagy rövidítve N.C.I.  Még a nyár elején fedeztem fel a tengerparti megfigyelőtorony oldalán a táblát, amin az állt, hogy önkénteseket keresnek. Ellátogattam a megadott honlapra és kitöltöttem a jelentkezési lapot. Néhány napon belül már a toronyban voltam, egy bemutatkozó látogatáson. Ahogy körbenéztem a kis fülkében, egyből tudtam, hogy imádni fogom.




 Három tengeri rádió, ami folyamatosan több csatornát szkennel, radar, AIS, tengeri térképek és hatalmas távcsövek. A kilátás lenyűgöző. A torony 250 láb magasan van a tenger felett. Tiszta időben akár 10-15 mérföldre is ellátni. A személyzet rendkívül kedves, látszik, hogy mindenki kedvtelésből és nem muszájból csinálja. Nagyon lelkesek és segítőkészek. A bemutató és ismertető látogatás végén feltették a kérdést, hogy mit gondolok? Én persze vigyorogva mondtam igent és már elő is jegyeztettem az első képzést. Hat alkalom a toronyban, közben egy 2 napos rádiós tanfolyam és egy egy napos térkép kezelési oktatás. Hiába van nekem mindkettőről papírom, itt speciális feladatokat kell begyakorolni, plusz a rádós engedélyt kiterjesztették hivatalos csatornákra is, úgy mint a Coast Guard és a mentőhelikopterek és mentő hajók által használt, zárt csatornákra. Ott a rádiós oktatáson lett teljesen tiszta, hogy miről szól ez az egész. Addig, a toronyban csak annyit tudtam meg, hogy a tengert tartjuk szemmel, figyelünk, különös tekintettel az egyedül horgászó, halászó emberekre, a kajakosokra, paddle board-osokra, hosszútáv úszókra és ha látjuk, hogy valaki bajban van, értesítjük a megfelelő szervezetet, illetve ugyanezt tesszük a parti sziklákon csámborgók, horgászok esetén is.


A rádiós oktatáson viszont egy igen érdekes és komoly feladatot gyakoroltunk be. A tengeren cudar az időjárás. Erős a szél, magasak a hullámok. Egy kisebb halászhajó próbál menedéket keresni az öbölben. Nem ismerik a terepet és zátonyra futnak. Egy pillanat alatt a hajó felborul, átcsapnak rajta a hullámok és süllyedni kezd. Arra sincs idejük, hogy a rádión vészjelzést adjanak le, éppen hogy csak le tudják dobni a mentőtutajt és átugrálni. Néhány pillanat múlva egy jelzőrakétát lőnek ki a tutaj készletéből, amit mi a toronyból észlelünk. (A Coast Guard nem lát ki a tenger ezen részére csak az öböl belső felére) Amíg egyikünk a szemével követi a tutajt a másik értesíti a Coast Guard-ot, akik elindítják a mentőhajót. Eközben megnézzük, hogy milyen szögben látszik a tutaj a toronyból és megsaccoljuk a távolságát (ebben több tereptárgy ismert távolsága van a segítségünkre) és ezt felrajzoljuk a térképre, majd leolvassuk a koordinátákat. Ezt megadjuk a Coast Guard-nak és a mentőhajónak. Amikor a mentőhajó kiér a vízre felveszi velünk a kapcsolatot és a segítő irányításunkat kéri. Erre két ok miatt van szükség. Az egyik, hogy feltételezhetően a sérültek sodródnak, tehát az elsőként megadott koordináta csak tájékoztatásként szolgál, további méregetésre meg nincs idő. A másik ok, hogy a víz szintjéről, pláne hullámzásban, egy ugráló hajóból nehéz észrevenni egy kis tutajt, pláne egy vízben lévő embert. Mi viszont a toronyból jó eséllyel látjuk, hála a jó távcsöveknek. A dolog innentől nagyon egyszerű, rádión keresztül szóbeli utasításokkal vezetjük a mentőhajót pl.: 10 fok balra, 15 fok jobbra, egyenesen 1/2 mérföldet, stb. Egyszerűen rávezetjük őket a célra. Persze a végén óvatosan, nehogy átgázoljanak a sérülteken. Ezek után ünneplünk és megcsináljuk a papírmunkát. :-) Ennyire egyszerű. Túl vagyok a vizsgákon és az első éles szolgálatokon is. Ez egy tipikus win-win szituáció, mivel amellett, hogy segítek egy önkéntes szervezet keretein belül az arra rászorulóknak, egyben gyakorlom a hajózáshoz szükséges eszközök hasznákatát is.
Az Angol-csatorna a világ egyik legforgalmasabb viziútja. Sajnos elég gyakran történik valami. Néha az időjárás is tud meglepetéseketrt okozni, ilyenkor a parton lévők sem mindig vannak biztonságban. Különösen a sziklákon ténfergő turisták, horgászok vagy éppen az andalgó szerelmesek. Tiszta szerencse, hogy van néhány önkéntes, aki szabadidejében ott áll a toronyban és távcsővel pásztázza a környéket... óvó szemek Anglia partjain.... ;-)

 

2013. augusztus 28., szerda

Újra a vizen!

Szinte napra pontosan egy évvel az ideköltözésünk után sikerült egy vizijárműre szert tennem. :-) A jármű, ahogy azt elterveztem egy horgászkajak. Természetesen a szokásomhoz híven sokáig agyaltam rajta, hogy milyen legyen. Sok tesztet, blogot elolvastam és youtube videók százait néztem végig, mire kialakult bennem a végleges elképzelés. Az eBay-en rendeltem, 5 nap múlva érkezett meg. Egy nagy kamion hozta ezt a kis kajakot, szépen, becsomagolva. Mint a gyerekek a karácsonyi ajándékot, olyan fülig érő szájjal csomagoltam ki a vadi új kajakom a teraszon.


Gondosan felszereltem a gyári tartozékokat és belepróbáltam a kajakhoz adott kis horgászbotot.


Aztán újra leszereltem mindent a kajakról és feltettem az autó tetejére, mert azonnal ki akartam próbálni.


Szerencsére alig pár perc autóval a legközelebbi tengerpart, ami ráadásul a legideálisabb a kajakosoknak, mert egészen közel lehet megállni az autóval és több ponton is biztonságosan vízre lehet tenni a kajakot.



Nagyon jó érzés volt újra a hullámokon ringatózni. A kajak nagyon stabil és kényelmes. Persze a családom összes tagja kipróbálta, mindenki beleszerelmesedett. :-) 





Ezután folyamatosan be fogok számolni a kajakos élményeimről. Persze még kell némi felszerelés, hogy komolyan tudjak túrázni és horgászni a kajakkal, de a lényeg már megvan, a többi meg előbb-utóbb össze fog jönni. :-)

2013. augusztus 10., szombat

Az Angol riviéra.

Így nevezik ezt a környéket ahol élünk. Ez számunkra is mulatságosan hangzott elsőre, mivel nekünk Angliáról, mint mindenkinek a köd és az eső jutott eszünkbe és még véletlenül sem a napsütés, a homokos tengerpart és a pálmafák. Márpedig ezen a környéken ez van! :-) Ez kérem itt az English Riviera . Csodálatos mediterrán hangulat, enyhe kellemes éghajlat. Meg lehet szokni. :-)


Már kora tavasszal élvezhető a tengerpart bár a víz hideg. Igaz nyáron sem melegebb 16 foknál, de a sekély részeken a nap át tudja melegíteni annyira, hogy kellemesen megmártózhassunk benne. Sportolásra meg egyenesen tökéletes. 


Munka után, ha jó az idő, akkor délután négykor már a parton vagyunk. Így elviselhetőbbek a dolgos hétköznapok.
Szeretünk itt élni! :-)