2016. március 6., vasárnap

Meg elek! :-)

Regen nem frissitettem a blogot, nagyjabol 2 eve. Nem mintha nem tortent volna semmi erdekes ezalatt, egyszeruen lusta voltam. :-)
Hajom meg mindig nincsen es ez egy darabig meg igy is lesz. A kajak melle viszont tervezem egy SUP Stand Up Paddle Board beszerzeset is, mert nagyon tetszik, mint testmozgas, illetve a latoszog amit a "vizen allva" megtapasztalhatok. Valamint konnyebb a szallitasa, mint a kajakomnak, igy rovidebb delutanokon is gyorsan a vizen lehetek.
Tovabbra is onkenteskedek a National Coastwach-nal, errol csinaltam egy rovid kis filmet is, amit tovabbiak fognak kovetni, szeretnem bemutatni, hogy mirol is szol ez az egesz. Erdemes feliratkozni a YouTube csatornamra, ha nem akarsz lemaradni a folytatasrol. :-)
Ime a film:


2013. december 27., péntek

Eyes along the coast.

Szemek a part mentén. Ez a szlogenje annak a kizárólag önkéntesekből álló szervezetnek, amelynek immár én is teljes jogú tagja lehetek. A szervezet neve: National Coastwatch Institution vagy rövidítve N.C.I.  Még a nyár elején fedeztem fel a tengerparti megfigyelőtorony oldalán a táblát, amin az állt, hogy önkénteseket keresnek. Ellátogattam a megadott honlapra és kitöltöttem a jelentkezési lapot. Néhány napon belül már a toronyban voltam, egy bemutatkozó látogatáson. Ahogy körbenéztem a kis fülkében, egyből tudtam, hogy imádni fogom.




 Három tengeri rádió, ami folyamatosan több csatornát szkennel, radar, AIS, tengeri térképek és hatalmas távcsövek. A kilátás lenyűgöző. A torony 250 láb magasan van a tenger felett. Tiszta időben akár 10-15 mérföldre is ellátni. A személyzet rendkívül kedves, látszik, hogy mindenki kedvtelésből és nem muszájból csinálja. Nagyon lelkesek és segítőkészek. A bemutató és ismertető látogatás végén feltették a kérdést, hogy mit gondolok? Én persze vigyorogva mondtam igent és már elő is jegyeztettem az első képzést. Hat alkalom a toronyban, közben egy 2 napos rádiós tanfolyam és egy egy napos térkép kezelési oktatás. Hiába van nekem mindkettőről papírom, itt speciális feladatokat kell begyakorolni, plusz a rádós engedélyt kiterjesztették hivatalos csatornákra is, úgy mint a Coast Guard és a mentőhelikopterek és mentő hajók által használt, zárt csatornákra. Ott a rádiós oktatáson lett teljesen tiszta, hogy miről szól ez az egész. Addig, a toronyban csak annyit tudtam meg, hogy a tengert tartjuk szemmel, figyelünk, különös tekintettel az egyedül horgászó, halászó emberekre, a kajakosokra, paddle board-osokra, hosszútáv úszókra és ha látjuk, hogy valaki bajban van, értesítjük a megfelelő szervezetet, illetve ugyanezt tesszük a parti sziklákon csámborgók, horgászok esetén is.


A rádiós oktatáson viszont egy igen érdekes és komoly feladatot gyakoroltunk be. A tengeren cudar az időjárás. Erős a szél, magasak a hullámok. Egy kisebb halászhajó próbál menedéket keresni az öbölben. Nem ismerik a terepet és zátonyra futnak. Egy pillanat alatt a hajó felborul, átcsapnak rajta a hullámok és süllyedni kezd. Arra sincs idejük, hogy a rádión vészjelzést adjanak le, éppen hogy csak le tudják dobni a mentőtutajt és átugrálni. Néhány pillanat múlva egy jelzőrakétát lőnek ki a tutaj készletéből, amit mi a toronyból észlelünk. (A Coast Guard nem lát ki a tenger ezen részére csak az öböl belső felére) Amíg egyikünk a szemével követi a tutajt a másik értesíti a Coast Guard-ot, akik elindítják a mentőhajót. Eközben megnézzük, hogy milyen szögben látszik a tutaj a toronyból és megsaccoljuk a távolságát (ebben több tereptárgy ismert távolsága van a segítségünkre) és ezt felrajzoljuk a térképre, majd leolvassuk a koordinátákat. Ezt megadjuk a Coast Guard-nak és a mentőhajónak. Amikor a mentőhajó kiér a vízre felveszi velünk a kapcsolatot és a segítő irányításunkat kéri. Erre két ok miatt van szükség. Az egyik, hogy feltételezhetően a sérültek sodródnak, tehát az elsőként megadott koordináta csak tájékoztatásként szolgál, további méregetésre meg nincs idő. A másik ok, hogy a víz szintjéről, pláne hullámzásban, egy ugráló hajóból nehéz észrevenni egy kis tutajt, pláne egy vízben lévő embert. Mi viszont a toronyból jó eséllyel látjuk, hála a jó távcsöveknek. A dolog innentől nagyon egyszerű, rádión keresztül szóbeli utasításokkal vezetjük a mentőhajót pl.: 10 fok balra, 15 fok jobbra, egyenesen 1/2 mérföldet, stb. Egyszerűen rávezetjük őket a célra. Persze a végén óvatosan, nehogy átgázoljanak a sérülteken. Ezek után ünneplünk és megcsináljuk a papírmunkát. :-) Ennyire egyszerű. Túl vagyok a vizsgákon és az első éles szolgálatokon is. Ez egy tipikus win-win szituáció, mivel amellett, hogy segítek egy önkéntes szervezet keretein belül az arra rászorulóknak, egyben gyakorlom a hajózáshoz szükséges eszközök hasznákatát is.
Az Angol-csatorna a világ egyik legforgalmasabb viziútja. Sajnos elég gyakran történik valami. Néha az időjárás is tud meglepetéseketrt okozni, ilyenkor a parton lévők sem mindig vannak biztonságban. Különösen a sziklákon ténfergő turisták, horgászok vagy éppen az andalgó szerelmesek. Tiszta szerencse, hogy van néhány önkéntes, aki szabadidejében ott áll a toronyban és távcsővel pásztázza a környéket... óvó szemek Anglia partjain.... ;-)

 

2013. augusztus 28., szerda

Újra a vizen!

Szinte napra pontosan egy évvel az ideköltözésünk után sikerült egy vizijárműre szert tennem. :-) A jármű, ahogy azt elterveztem egy horgászkajak. Természetesen a szokásomhoz híven sokáig agyaltam rajta, hogy milyen legyen. Sok tesztet, blogot elolvastam és youtube videók százait néztem végig, mire kialakult bennem a végleges elképzelés. Az eBay-en rendeltem, 5 nap múlva érkezett meg. Egy nagy kamion hozta ezt a kis kajakot, szépen, becsomagolva. Mint a gyerekek a karácsonyi ajándékot, olyan fülig érő szájjal csomagoltam ki a vadi új kajakom a teraszon.


Gondosan felszereltem a gyári tartozékokat és belepróbáltam a kajakhoz adott kis horgászbotot.


Aztán újra leszereltem mindent a kajakról és feltettem az autó tetejére, mert azonnal ki akartam próbálni.


Szerencsére alig pár perc autóval a legközelebbi tengerpart, ami ráadásul a legideálisabb a kajakosoknak, mert egészen közel lehet megállni az autóval és több ponton is biztonságosan vízre lehet tenni a kajakot.



Nagyon jó érzés volt újra a hullámokon ringatózni. A kajak nagyon stabil és kényelmes. Persze a családom összes tagja kipróbálta, mindenki beleszerelmesedett. :-) 





Ezután folyamatosan be fogok számolni a kajakos élményeimről. Persze még kell némi felszerelés, hogy komolyan tudjak túrázni és horgászni a kajakkal, de a lényeg már megvan, a többi meg előbb-utóbb össze fog jönni. :-)

2013. augusztus 10., szombat

Az Angol riviéra.

Így nevezik ezt a környéket ahol élünk. Ez számunkra is mulatságosan hangzott elsőre, mivel nekünk Angliáról, mint mindenkinek a köd és az eső jutott eszünkbe és még véletlenül sem a napsütés, a homokos tengerpart és a pálmafák. Márpedig ezen a környéken ez van! :-) Ez kérem itt az English Riviera . Csodálatos mediterrán hangulat, enyhe kellemes éghajlat. Meg lehet szokni. :-)


Már kora tavasszal élvezhető a tengerpart bár a víz hideg. Igaz nyáron sem melegebb 16 foknál, de a sekély részeken a nap át tudja melegíteni annyira, hogy kellemesen megmártózhassunk benne. Sportolásra meg egyenesen tökéletes. 


Munka után, ha jó az idő, akkor délután négykor már a parton vagyunk. Így elviselhetőbbek a dolgos hétköznapok.
Szeretünk itt élni! :-)

2013. június 16., vasárnap

Trawler race

Halászhajó verseny. Ez egy szép hagyomány itt az öbölben. Természetesen ez is az adakozásról szól. A Trawler race összes bevétele a balesetben lerokkant halászok vagy a balesetben elhunyt halászok családjának megsegítésére fordítódik. Három település van az öbölben. Torquay, Paignton és Brixham.
Ez utóbbi egy halászfalu, hatalmas flottával, halfeldolgozó üzemekkel. Az egyik kolleganőm férje történetesen halászhajó kapitány. Az ő hajójára a Holly Anne-ra kaptam meghívást, hogy ott átélhessem életem első halászhajó versenyét.
Az időjárás elég változékony volt. Erős szél, nagy hullámok és squallok. A legjobb egy rázós futamhoz. :-)
A verseny természetesen nem vérre megy. Inkább felvonulás jellegű, de azért a kisebb lassabb hajók kapnak egy kis előnyt, a legnagyobb és leggyorsabb hajók utoljára indulnak. Így jó eséllyel szinte egyszerre érnek célba.







Szédítő látvány volt a több, mint 30 kisebb, nagyobb halászhajó rohanása a viharos időben.
A befutó után szépen egymáshoz kötötték a hajókat és hatalmas fiesta kezdődött. Grillezett finomságok, üditő és sör hegyek, zene tánc késő estig. Közben persze tombola és eredményhírdetés.




Ismét megtapasztaltuk az angol emberek kedvességét és segítőkészségét. Itt tényleg nem hagynak senkit az út szélén... ;-)

És végül egy videó, ami talán vissza nem adja az élményt, de érzékelteti a hangulatot: