Édes citrom!

Életünk első vitorlás versenyén, rögtön díjazottak lettünk! A II. UNIQA Balaton Regatta évadzáró versenyén Jeepi-vel, 6 perc híján 6 órás kemény küzdelemben a 90. azaz az utolsó helyen érkeztünk a célba!!! :) Ezért egy gyönyörű Citrom díjat kaptunk!!! Hihetetlen, de nekünk maga a tény, hogy szint időn belül teljesíteni tudtuk a távot rendkívül nagy élmény volt. A 2 tonnás alul vitorlázott acél hajónk nagyon lassú. Kevés esélyét láttuk annak, hogy egyáltalán teljesíteni tudjuk a távot. A rajtot tökéletesen kaptuk el, hiszen annyira lassúak vagyunk, hogy nem volt szükségünk forgolódásra, helyezkedésre. Egyszerűen elindultunk a rajtvonal felé 10:45-kor és kemény 15 perc elteltével elértük a kikötőtől 500 méterre lévő rajtvonalat. Tisztán hallottuk, ahogy a versenybíró visszaszámolt és a rajt jel pillanatában a 2. helyen csurogtunk ki a pályára... :) Persze a következő 5 perc arról szólt, hogy a teljes mezőny átgázolt rajtunk.... :)) Néhány hajóval még egy darabig tudtuk tartani a tempót (köszönhetően az élénk szélnek), de mire Zánka előtt az első bóját megláttuk, már csak egy hajó volt előttünk, az egyik kedvenc hajóm a kikötőben a Salty Dog. A mezőny eleje ekkor már Lelle előtt járt. :) Nem baj.... innen szép nyerni gondoltuk és a bóját megkerülve, hátszélben indultunk a Lelle előtti bója felé, ekkor 12:28 percet mutatott az óránk. Sajnos a szél csak a Balaton közepéig tartott. Onnan szinte vánszorogtunk. Csak a Salty Dog-ot láttuk magunk előtt. Ők általában 5-700 méterrel mentek előttünk, hasonlóan "erős tempóban", mint mi. :) Sőt amikor elfordultak a lellei bójánál Szemes felé, talán 200 méterre is sikerült megközelítenünk őket. 14:30-kor fordultunk Szemes felé. Sajnos ekkor már alig volt szél és az is Tihany felől fújt, tehát majdnem szemből. Kénytelenek voltunk cirkálva előrébb jutni, de a lassú tempó miatt minden fordulás egy kínszenvedés volt. Sokan jöttek velünk szembe motorral, ők már hazafelé tartottak a versenyről, de mi még mindig nem adtuk fel! Próbáltunk közelebb kerülni a Salty Dog-hoz. 16 óra tájban felhívtak telefonon a kikötőből, hogy mi a helyzet velünk. Mondtam, hogy még versenyben vagyunk, követjük a Salty Dog-ot, szerintem még beérünk időben. Azt mondták rendben, szeretettel várnak minket. :)
Ekkor végre friss szellő érkezett és meglódultunk. Ez a kis szél a Salty Dog-nak elég is volt arra, hogy befusson. Nekünk viszont nem. Úgy jó 300 méterrel a célvonal előtt teljes szélcsend és szinte tükörsima víz. Hallottuk, hogy a kikötőben már jó a hangulat és a célvonalnál horgonyzó zsűrihajón beszélgető bírók beszélgetését is tisztán ki tudtuk venni. Az idő szaladt, mi nem...., minden egyes centiméter percekig tartott. Folyamatosan néztük az órát, még van 20 percünk, még 15 már csak 10.... és vége 16:54-kor felhangzott a befutásunkat jelző kürtszó!!! Euforikus érzés volt! Megcsináltuk!!! Nagyon elégedettek voltunk magunkkal. Végül is minden probléma nélkül teljesítettük életünk első versenyét egy nem éppen verseny hajóval.
Kikötöttünk és a folyóügyek lerendezés után a jólmegérdemelt vacsoránk elfogyasztását tűztük ki célul. Az off-road versenyek színvonalához szokott szemünknek különleges terülj asztalkám várt bennünket. Kellemes társaságban, élménybeszámolókkal tarkított vacsora volt, aminek az eredményhirdetés vetett véget. A hangulat leírhatatlan. Minden díjazott saját zenére vonult fel a színpadra, volt akit a csapattársai a levegőbe dobálták. A helyezettek után a különdíjak következtek, a legtávolabbról ékezett hajó, a legtöbb hajót nevezett kikötő, amelyet természetesen ezen a hétvégén Balatonszemes nyert meg. A díjat Panyi Zoli vette át. Ééééés ekkor jött a derült égből a villámcsapás. Az M.C. Búza Sándor a következőket mondta: "és most a díj, amit minden alkalommal a legnagyobb alázattal adunk át annak, aki erre érdemes a II. UNIQA Balaton Regatta 2008. szeptember 27-ei futamán Balatonszemesen a 90 befutóból a 90. helyen célbaért, 235-ös rajtszámmal, a bulldog nevű hajó kormányosa Kána Tibor, kérem fáradjon a színpadra és vegye át a Citrom díjat"!
Lehet, hogy hülyén hangzik, de nagyon boldog voltam. Jó-jó az utolsó helyen végeztük...., de megcsináltuk!!!! :))

Jövőre, ha tehetjük, minden futamon elindulunk. Persze remélhetőleg addigra versenyképesebb lesz a bulldog. :)

bulldog

wáááááá, de utálom a hideget!!!!!!

Ezen a hétvégén ízelítőt kaptunk az őszből.... hűvös, borús idő volt... úgy terveztem, hogy legalább vasárnap lemegyek egy kicsit pecázni, de a hűvös reggel és a sötét felhők elvették a kedvem.... pedig még csak szeptember közepe van...!!!

Bízom benne, hogy az indián nyár nem marad el és abban is, hogy kellemesen enyhe telünk lesz.

Tehát itthon maradtam és az interneten böngésztem. Bepótoltam az elmaradásom Méder Áron hajónaplójának olvasásában.





Végignéztem a hajós hirdetési oldalakat. Árbócot, vitorlát, autopilot-ot és még sok-sok izgalmas és fontos kiegészítőt keresgéltem az ebay-en, majd vitorlás videókat nézegettem a youtube-on.

Este Jimmy Cornell oldalát a Noonsite.com -ot olvasgattam. Rendkívül izgalmas és értékes oldal. Naponta friss információkkal, tanácsokkal látja el a világ hajósait. Nagyon érdekes például a vitorlással túrázó családok levelező listája, ahol a legfőbb téma a gyerekek oktatása a hosszú úton. Erre egy megoldás az online iskola, ahol naponta megadott időben bejelentkezve érik el a tanórákat a gyerekek. Hátborzongató volt olvasni a kalóz támadásokról szóló híreket, valamint az eltűnt hajók, legénységek keresésére feladott üzeneteket. A legfrissebb egy a múlt pénteken feladott üzenet, amiben egy az Ausztrál partoknál eltűnt 42 lábas hajót és annak 2 fős személyzetét keresik, akik augusztus 23.-án adtak utoljára hírt magukról, amikor is egy nagy viharban hánykolódtak. Remélem mielőbb kedvező híreket kapunk róluk!
A Noonsite-ról tovább szörfözve jutottam el a Mailsail oldalára, ahol többek között egy rakás úton lévő vitorláshajó naplóját lehet olvasni.
Hiába na... kellenek ilyen napok is. Sikerült érdekesen, hasznosan eltölteni a napot. :)

bulldog

Ráadás nyár...

Szombaton reggel érkeztem a kikötőbe. Erre a hétvégére Jeepi, Rino és kisebbik fia Koppány jöttek velem, de ők csak délután érkeztek, mert délelőtt más programjuk volt, amit már régebben megbeszéltek és nem tudták átszervezni. Amíg ők megérkeztek én letakarítottam a hajót, megebédeltem, majd egy kicsit bóbiskoltam a hajón. Délután 3-kor érkeztek meg és mivel fantasztikus jó szél volt (4-es, 5-ös) szinte egy percet sem késlekedtünk, kifutottunk a kikötőből. Méretes hullámokon bukdácsoltunk. Néha mindannyiunkat beterített a felcsapódó víz. Vendégeim kiültek az orrba és szinte extázisba esve viháncoltak amikor a hajó orrával együtt derékig merültek a habokban. Lassan teljesen nyugatira fordult az eddig inkább délnyugati szél és egy kicsit gyengült is. Ekkor felvetődött, hogy fürdeni szeretnének. Mivel elég jó tempóban haladtunk felajánlottam, hogy inkább húzassák magukat a hajóval. Elsőként Koppány csobbant (természetesen mentő mellényben) és láthatóan nagyon élvezte, ezért perceken belül Rino is követte. Apa és fia hol hason, hol háton fekve élvezte a nem mindennapi utazást.

Ennek az élvezetnek az északi part vetett véget, már majdnem súroltuk a nádast így kénytelen voltam hátszélbe fordulni. Közvetlenül a nádas előtt pillangózva haladtunk. Azon gondolkodtunk, hogy itt valahol meg kellene állnunk egy kicsit pecázni, vacsorázni és élvezni a nyárias estét. Felvetődött, hogy horgonyozni kellene..., már éppen kezdtem magam rászánni, hogy előszedjük, amikor feltűnt néhány üresen álló bólya. Még sosem kötöttem ki ilyen módon, ennek ellenére nem jelentett problémát a megközelítés és a megállás a bólya előtt. Jeepi halált megvető bátorsággal, boszorkányos ügyességgel és ember feletti erővel kötötte a bólyára a kikötő kötelünket. Ezután szépen megterítettünk és megvacsoráztunk. Egyszerű, de nagyszerű vacsora volt. Kolbász, kifli, paprika és paradicsom.... a Balaton vizén ringatózva... naplemente idején.... Vacsora után felszereltük a horgászbotokat és vártuk a nagy kapást.... egyre sötétebb lett, de mi még mindig vártuk A kapást.... még sötétebb lett, de mi még vártunk legalább egy kis kapást... aztán megjelent úgy 1 millió árvaszúnyog és mi nem vártunk tovább.... még a naplemente előtt azt terveztük, hogy annyira nyugodt helyen vagyunk ezen a bólyán, hogy itt töltjük az éjszakát...., de az állandó hangos zümmögés és az a tény, hogy sem beszélgetni, sem levegőt venni nem lehetett anélkül, hogy az ember szája nem teljen meg szúnyogokkal, nem lehetett, inkább úgy döntöttünk, hogy partraszállunk. A legközelebbi, minden szempontból ideális kikötőhely a Balatonlellei Bahart kikötő volt. Elindultunk és kevesebb, mint 1 óra múlva kikötöttünk. Rendbeszedtük magunkat, majd besétáltunk a városba. Meglepően nagy élet volt. Valószínűleg a szeptemberi kánikula csábította az embereket újra a Balatonra. Nem csak minket ért ez meglepetésként, hanem az étterem tulajdonosokat is. A kikötő közelében kinéztünk egy helyet, ahol úgy láttuk, hogy a választék megfelel az elképzeléseinknek. Jeepi és Rino nem bízták a véletlenre és a legfontosabbal kezdték, rendeltek egy-egy korsó hideg sört... azaz csak rendeltek volna... ugyanis NEM VOLT SÖR!!! A pultos lány szerint jóval kisebb forgalommal kalkuláltak. A kánikula miatt viszont annyi volt a vendég, hogy már szombaton délután elfogyott az egész hétvégére szánt sör, de frappánsan megoldotta a problémát, egyszerűen átballagott a szomszédos büfébe és hamarosan két nagy korsó habzó sörrel tért vissza. Rendeltünk még két sült hekket amit valószínűleg félreérthetett a lány, mert két darab sült bálnát tett elénk. Jeepi egy óriás lángost rendelt, de naiv volt, mert nincs hozzászokva, hogy az "óriás" szót tényleg szó szerint kell érteni... mivel kb. 3 órával előtte egyszer már megvacsoráztunk, igazán emberfeletti teljesítmény volt elfogyasztani a megrendelt ételeket.
Ahogy sétáltunk vissza a kikötőbe, érdekes dolgott láttunk. Az útszélén, az árokparton egy macska, egy rókát kergetett... ilyet sem láttunk még... :) Lefekvés előtt még egy picit horgásztunk, sajnos nem sok sikerrel. Ahogy teltek a kapás nélküli percek, egyre álmosabbak lettünk, így hamarosan nyugovóra tértünk.
Vasárnap reggel nem kapkodtunk. A tisztálkodás, rendrakás és a hajó árvaszúnyog tetemektől való megtisztítása után, a kikötő éttermében megreggeliztünk. Egy ilyen típusú étterem jó lenne a szemesi kikötőben is. Széles reggeli választék volt a virslitől, a bundáskenyéren és a különböző tojárántottákon át a sültkolbászokig, szinte minden szokásos reggeli étel megtalálható volt és ami különösen jó volt, hogy nyugodt békés hangulatban, egy bármelyik nyári nappal vetekedő kellemes reggelt tölthettünk itt. Vitorlás szempontból viszont nem volt ideális az idő. 10 óra magasságában már majdnem 30 fok volt és szinte állt a levegő. Ennek ellenére rengeteg hajó indult ki a vízre és szinte mindegyik lehorgonyzott valahol a tó közepén. Mi is így tettünk, de egy idő után kezdett annyira zsúfolt lenni a környezet, hogy kezdtük kellemetlenül érezni magunkat... továbbá elfogyott a hideg sör és üdítő készletünk, így kénytelenek voltunk megoldást keresni. Ezúttal a BLYC volt a célpont. Kikötés után megkerestük a kikötőmestert, hogy megkérdezzük jó helyre álltunk e, illetve, hogy kell e valamit fizetnünk a kikötő használatáért. Megkérdezte, hogy meddig óhajtunk maradni. Mondtuk, hogy iszunk valamit és pihenünk kicsit, aztán tovább állunk. Erre ő jó pihenést kívánt és még annyit mondott, hogy ha jól éreztük magunkat, jöjjünk vissza máskor is. Beültünk hát az árnyékba és ittunk. Majd a kikötő medencéjében hűsöltünk egészen délután kettőig, amikor is kezdődött a Forma1 Belga nagydíj. A kikötő társalgójának kényelmes bőrfoteljaiban nagy izgalommal drukkoltuk végig a versenyt. Szerencsénkre a befutó idejére már megérkezett a szél is és nekünk pont ideális irányból, nyugatról fújt. Végig hátszélben hajóztunk vissza Balatonszemesre. Leszereltük a hajót, elpakoltunk, majd egy vacsora erejéig betértünk a Kishalászba. Sajnos amint kiderült, ez egyben az idei esztendő az utolsó vacsorája volt ott.... végetért a szezon.... legközelebb 2009 május elsején nyitnak... :( Remélem, hogy jövőre is hasonló színvonallal fogadnak minket, mint idén tették.
bulldog

Az utolsó nyári hétvége...

Augusztus utolsó hétvégéjén csak szombat estére értünk le a kikötőbe, ahol különös jelenség borzolta a kedélyeket. Több millió árvaszúnyog lepte el a kikötőt. Ha felnéztünk az égre, akár a füst, úgy gomolygott a szúnyogok hada. Ahogy azt már korábban is írtam, ez a szúnyog nem csíp, viszont idegesítően hangosan zümmög és könnyű beszippantani... :) Én is letüdőztem párat... Az öböl vize csillogott a szúnyogokért kiugráló kishalaktól. Péter és a lányaim a mólóról összegyűjtött szúnyogtetemeket a vízbe szórták és figyelték ahogy szinte forrt a víz.
Próbáltunk minél gyorsabban berendezkedni, hogy a lehető legkevesebb szúnyog jusson be a kajütbe. Miután magunkra zártuk az ajtót, alapos vadászatot rendeztünk. Nyugodt éjszakánk volt.
Reggelre a fürdők előtt hatalmas kupacokban hevertek az elhullott szúnyogok, elképesztő látvány volt.
Szerettünk volna Balatonföldvárra eljutni, de természetesen keleti szél fújt... hiába, nekünk ezzel sosincs szerencsénk. Úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk kikötni Balatonakalin, de sajnos ott is csak személyhajós kikötő van, ami egyrészt nagyon pici, éppen, hogy elfér egy kis személyhajó, másrészt nekünk túl magas. Ezért a part mentén hátszélben elindultunk Zánka felé.

Ahhoz képest, hogy augusztus 31.-e volt és kellemes nyári idő, Zánka szinte teljesen üres volt. A strandon talán 5-10 ember pihent, a kikötő is csendes volt. Nekem így egyébként jobban tetszett... :) Nagyot sétáltunk a kikötő környékén. A Fregatt étterem teraszán, egy régi hajó maradványán egy galamb üldögélt. Ahogy közeledtünk sem repült el, a fejét forgatva érdeklődve figyelt minket. Egészen közel mehettünk hozzá és akkor láttuk, hogy mindkét lábán gyűrűt viselt. A gyerekek mindenáron meg akarták simogatni, de ezt már nem szerette és odébb kullogott, majd elrepült...Érdekes lehet ennek a hajó maradványnak is a története, kár, hogy nem találtunk róla a helyszínen semmilyen információt. Találtunk viszont a Pajtás gőzös szerencsétlenségéről egy írást a kikötő hirdető tábláján. Korábban Balatonfüreden láttuk a tragédia emlékére állított emlékművet, de itt a részletes történetet is elolvashattuk. A történet a neten is megtalálható, például a www.balatonihajok.hu oldalon.
Végignéztük a kikötőben álló hajókat is és találtunk egy kétárbócos Wibo-t!!!! :) Annyira jellegzetesek a vonásai, hogy szinte egy kis részét látva is sejtettük, hogy egy nagy testvérrel van dolgunk. Érdekes megoldásokat láttunk rajta. Lehet, hogy a hátsó árbóc nem gyári?



Kételyeinket a bejárat melletti tábla oszlatta végleg el. Ez bizony rokon... :) Sajnos a tulajdonos nem volt a közelben, pedig szívesen tanulmányoztuk volna tüzetesebben.
Érdekes hajókból nincs hiány ebben a kikötőben sem. Nekem például nagyon tetszik ez a közép kokpites hajó is:
A gyerekeknek viszont a gyermekváros hatalmas acél katamaránja tetszett:Ebben biztos lenne elegendő hely családunk számára... :)
A kiadós séta és nézelődés után mindannyian fagylalt vagy jégkrém után vágyódtunk, de sajnos Zánkán már minden zárva volt. Elindultunk hát vissza Balatonszemesre. Szerencsére még maradt egy kis szél, így nem tartott sokáig az út. Amíg én leszereltem és lezártam a hajót, a többiek bevásároltak jégkrémből, amit már hazafelé az autóban fogyasztottunk el.

bulldog