Az első hosszabb családi túra... :-)

Korán keltünk, hogy időben a kikötőben legyünk. Még csak ébredezett a kikötő 1/2 9 volt amikor megérkeztünk. Nem vacakoltunk sokat, bepakoltuk a cuccainkat, felszereltük a hajót és eloldottuk a köteleket. Az elindulás most sem sikerült tökéletesen, de majd belejövünk.
Remek friss reggeli szelünk volt. Észak-nyugatról fújt egyenletesen, így félszélben elindultunk a túloldal Zánka felé. Kellemesen ringatóztunk a hullámokon, a sebességünk 6-8 km/h között mozgott, ami 3-4 csomónak felel meg. Időközben Nándi - aki a barátaival töltötte a hétvégét a Filou fedélzetén- is kifutott a vízre és üldözőbe vett minket. :-)



Csodálatos érzés volt a szikrázó napsütésben, a csillogó víztükörben hasítani a hullámokat a szél erejétől hajtva. Szépen dagadtak a vitorlák, lágyan ringatóztunk, fenséges volt. Közben utolértek Nándiék (nem győztünk lassítani :-)) ) így csináltunk néhány fotót egymásról.




Közeledett a túlpart, így felélesedtünk és elindultunk Révfülöp irányába. Nándiék visszafordultak. Egészen közel az északi parthoz hajóztunk, tisztán kivehető volt minden. Régi, gyerekkori emlékek jöttek elő, ahogy Balatonszepezd előtt haladtunk el. Az egykori Hokév horgásztanyáján nyaraltam minden nyáron minimum 2 hetet. Itt fogtam eddigi életem legnagyobb halait, itt tanultam meg evezni, itt mehettem ki először egyedül egy csónakban a nádasban lévő horgászhelyhez... és most életem első vitorlásával visszatértem... a nádas mára már nagyon megritkult.... be lehet látni a tanyára... ott megállt az élet. Minden ugyanúgy néz ki a vízről nézve, mint 20 évvel ezelőtt. Keserű-édes érzés volt látni.... lassan Révfülöp elé értünk. A kikötőhöz érve a déli part, Boglár felé fordítottuk a hajót és félszélben bementünk a tó közepéig. Ott kelet felé fordulva, hátszélben mentünk vissza Szemesig. Közben a keleti -medence felett csúnya felhőket láttunk, néha még villámokat is láttunk amit halk morajlások követtek. A viharjelzés is beindult, de csak elsőfokú. Hamarosan partot értünk. Amint elpakoltunk, lezártuk a hajót, elkezdett cseperegni az eső. Azt hiszem ennél ideálisabb napot nem lehetett volna elképzelni sem. Kellemes élményekkel indultunk haza. Az autóban már a jövőheti túrát tervezgettük. :-)

A vihar teszt... :)

Két héttel ezelőtt Jeepi-vel lementünk a lellei hajókiállításra. Meglátogattuk Aszódi Zolit, aki a cégével a WorldGate Kft.-vel. mint kiállító volt jelen. Végig néztük a kiállított hajókat is. Jeepi rögtön szerelmes lett egy amerikai hajóba a McGregor 26-osba. Gyönyörű és praktikus hajó és még valami... az ára is nagyon kedvező. Az U.S.A-ban vitorlákkal, trélerrel összesen 21500 dollárba kerül, ami a mai árfolyam mellett nem sok egy vadonatúj, komolyan felszerelt hajóért.
Lehet, hogy nemsokára Jeepi is hajó tulajdonos lesz!? :)

A kiállítás után visszamentünk Balatonszemesre és a hajón tettünk-vettünk egy darabig. Az eredeti terv az volt, hogy kimegyünk a nyílt vízre pecázni. Sajnos azonban az erős szél és a nagy hullámok nem kedveznek a horgászatnak.... viszont a vitorlázáshoz pont megfelel.... gondoltuk. :)
Az ablakok hiánya miatt egy kicsit tétováztunk. Láttunk kint néhány vitorlást, viszont az a tény, hogy a hullámok átcsaptak a betonmólón, továbbá az, hogy a parton körbe villogott a másodfokú viharjelzés, egy kis nyugtalansággal töltött el minket... :) De a mólószomszédok megnyugtattak minket, hogy ez még nem olyan veszélyes időjárás... és különben is egy 2 tonnás, tőkesúlyos, tengerre is alkalmas hajóval nem lehet bajunk, ha észnél vagyunk. Így hát eloldottuk a kikötő köteleket és kifutottunk.
Fergeteges élményben volt részünk... :) folyamatosan kapaszkodnunk kellett, de nagyon élveztük ahogy a hajó táncolt a hullámokon. Nem voltunk kint sokáig, mert aggódtunk az ablakok miatt, valamint a tankban is kevés gázolaj volt. Féltünk, hogy ha elsodródnánk és motoroznunk kellene, esetleg a hullámzás miatt levegőt szívhat a motor és lefulladhat. Ezt nem szerettük volna megkockáztatni. A partra érve és utólag kielemezve a helyzetet, lehettünk volna még bevállalósabbak, de én nem bánom, hogy csak ennyi volt. Éreztem, hogy a hajó ezeket a körülményeket is könnyedén elviseli (még ablakok nélkül is), a motor is képes a hullámzással és a széllel szemben stabilan mozgatni a hajót. Jó kis szerkezet ez! :)

Kezdeti nehézségek...

A vízretétel után érzett nyugalom nem tartott sokáig. Egyrészt rengeteg tenni való van még a hajón, másrészt a kikötéskor érzékelt manőverezési problémák nyugtalanítottak. Szeretnék farral kikötve parkolni, mert így lényegesen egyszerűbb a ki-beszállás, de valahogy a tolatás nem megy a hajóval. Ahogy hátramenetbe kapcsolok a csiga rögtön elkezdi balra fordítani a hajó hátulját és mivel ilyenkor még nincs sebessége a hajónak, hiába próbálok ellenkormányozni, teljesen hatástalan. Mire elegendő sebességet gyűjtenék, már régen a szomszédos hajókat veszélyeztetném. Ha orral állok be, akkor az elindulásnál vannak problémák, mivel balra mögöttem egy kis nádsziget van és rögtön oda viszi a hajó hátulját a csiga. Ezért most azt a félmegoldást találtuk ki, hogy orral parkolunk be, de rögtön megfordítjuk a hajót. Sajnos ez csak addig működik, amíg a közvetlen szomszédomban nem áll senki. Valamit ki kell találnom... talán egy orr és farsugár kormány...? :)




Az ablakokkal sem úgy alakulnak a dolgok ahogy elterveztem... én idén szeretném az eredeti, gumikéderrel rögzített üveg vagy plexi megoldást. A megfelelő üveg vagy plexi megszerzése nem jelent problémát, viszont a gumikéder nem egyszerű, meg kell találni a megfelelő profilt, a megfelelő méretben... és utána be kell tudni megfelelően illeszteni. A hajó lemezvastagsága az ablakoknál 4 mm az üveg (ragasztott) 3+2 vagy 3+3 mm, plexi esetén is 5 vagy 6 mm-s lenne ideális. Az elhívott szakemberek telefonon még nagyon bíztatóakat mondtak, sőt volt aki azt mondta, hogy a gumikéderre sem lesz szükség, mert ő szilikonból hasonló profilt tud készíteni az üveg köré bármilyen színben. Aztán a helyszínen már nem volt ennyire bíztató a helyzet. A gumikéderes megoldásra azt mondták, hogy rendkívül nehéz, a szilikonos pedig azért nem megy, mert nincs "válla" az acélperemnek ahová támaszkodhatna az üveg. Minden ott járt szakember azt a megoldást javasolta, hogy kívülről ragasszunk és szegecseljünk (esetleg csavarozzunk) fel plexi lapokat. Sok ilyen megoldást látni a kikötőben, van is olyan hajó aminek jól áll ez a megoldás, de nekem nem tetszik, a mi hajónkon nem mutatna jól. Ezért úgy döntöttem, hogy az interneten keresek megoldást. Jeepi barátom talált is egy oldalt, ami eredetileg veterán autók felújításához kínál alkatrészeket és gumikéderek között van olyan profilú ami nagyon hasonlít ahhoz ami nekünk kell. Elmegyek a boltba, viszem az eredeti gumikédert és megpróbálom kiválasztani az ahhoz legközelebb állót. Ha megvan akkor megrendelem a sötétített plexiket.
Nagyon nagy szükség van az ablakokra. Egyrészt csúnya a hajó az ablakokra ragasztott takaró fóliákkal, másrészt nagy a beázás veszély... :)

A vízretétel.

Eljött ez a nap is... ráadásul egy tökéletes szép kora nyári nap... Reggel amikor megérkeztünk meglepődve vettük észre, hogy a daru alá sárga csíkot festettek fel. Megkérdeztük Zolit a kikötőmestert, hogy van e esélyünk így még aznap vízre tenni a hajót. Megnyugtatott, hogy délután semmi akadálya nincs a daruzásnak. Így viszont hozzákezdhettünk olyan munkáknak is amit eredetileg már a vízre tett hajón szerettünk volna megcsinálni. Bekötöttük a lámpákat, és újra ellenőriztük a motort, a vízcsövek tömítését és az akkumulátor rögzítését.

Nándiék közben kimentek a vízre, így ketten dolgozgattunk a hajón. Már délután volt, amikor hirtelen megjelent Zoli és azt mondta, hogy most vagy soha... :-) állítsuk a hajót a daru alá...
Telefonon hívtam Nándit, hogy kellene egy kis segítség. Szerencsére már éppen kikötöttek, de mivel mások is vártak a daruzásra, nem volt mit tennünk Jeepi-vel ketten kezdtük mozgatni a 2,5 tonnát a daru felé..., útközben több kedves hajótulajdonos csatlakozott és segített húzni, tolni a hajót a vízpartra.

Közben befutottak Nándiék is. Nagyon izgultam..., közben persze jöttek az ugratások is... "periszkópot szereltél rá, ha esetleg tovább süllyedne, mint kell...?" Én már alig hallottam ezeket... a szívdobogásom elnyomott minden külső zajt. Rögzítettük a hevedert, kivettük az alátámasztásokat és a daru elindult.






Éééééééés megállt.... nem süllyedt tovább a kelleténél... :-) nagyon megnyugodtam. Gyorsan nézzük a motorteret.... víz? Csak annyi amennyi kell... sehol sem szivárog. Beindítottuk a motort, hogy melegedjen. Közben visszakötöttük az árbóc hátsó merevítőjét. A fedélzeten Nándi, Jeepi és én, elindultunk az első útra a kikötő helyünkre.

Hiheteltenül simán haladtunk, szépen duruzsolt a kis diesel motor. Orral beparkoltunk a helyünkre és kikötöttünk.


Hihetetlen nyugalom és hirtelen hatalmas fáradtság tört rám.... nem kellett aznap elaltatni... :-)

bulldog

Dekorálás, összeszerelés, előkészítés a vízretételre.

Életem egyik leghosszabb 24 órája volt... minden egyes másodpercet éreztem..., nehezen bírom az ilyesmit. Pünkösd miatt hosszú hétvége volt és ezt ki akartam használni. Szombat reggel Jeepi-vel megvettük a hiányzó alkatrészeket, kellékeket és elindultunk a hajóhoz. Még előző nap Jeepi felesége Éva elkészítette a feliratokat, a lajstromszámot, a hajó nevét, típusát és logóját speciális fóliából. Vettünk még egy kimondottan hajókra gyártott dekorációs szalagot. Hihetetlen, hogy ezek az "apróságok" hogy fel tudják dobni a hajó megjelenését. Orsi és Nándi, vitorlás barátaim, kikötő szomszédaim már péntek este leutaztak és folyamatosan ellenőrizték a száradást. :-)
Mi hiába indultunk el korán reggel, valahogy mégis 11 órára értünk le a kikötőbe, de nem tettünk le róla, hogy még aznap mindent olyan állapotba hozzunk, hogy vízre lehessen tenni a hajót.
Sajnos ezt a festék vártnál lassabb száradása megakadályozta. Óránként ellenőriztük a festék keménységét, nem mertük visszatenni a tárolókocsi tartó elemeit, nehogy felsértse a fényezést. Ezek nélkül viszont nem mertünk felmenni a hajóra, mert nem biztonságos. Oldalról, létrán állva szereltük fel azokat az elemeket amelyekhez így hozzáfértünk, felkerült a dekoráció, illetve az árbóc összeszerelése, lámpák felszerelése, bekötése, illetve az új kötelek befűzése töltöttek ki a napunkat.
Estefelé már sikerült biztonságosan alátámasztanunk a hajót, így nekiláttunk az árbóc felállításának. Gondosan előkészítettünk minden rögzítő elemet és végiggondoltuk a folyamatot. Ahhoz képest, hogy mindnyájunknak ez volt az első árbóc állítása, elég simán ment. Kevesebb, mint 1 óra alatt állt az árbóc.

Fárasztó nap volt, de a hajó egyre szebb lett és érezhető közelségbe került a vízretétel. Nagyon késő volt mire végeztünk a rendrakással. Felmerült, hogy ott alszunk, Nándiék fel is ajánlották, hogy aludjunk a hajójukban, de mivel sem váltóruhánk, sem tisztálkodó szerünk nem volt így inkább hazautaztunk. Tudtam, hogy nem fogok tudni aludni... hiszen holnap daruzunk!

bulldog

Az új külső...

Ahogy korábban írtam, a hajó nagyon jó állapotban volt. A héj, a fedélzet szinte sérülés mentes. Természetesen a téli pihenő és az előző szezon nyomai láthatóak voltak, de egy alapos mosással újszerű hajót lehetett volna varázsolni belőle. Nekem azonban nem tetszett fehéren. Ennek a hajó formának jól áll a többszínű festés. Ezért úgy döntöttem, hogy átfestetem. Ennek további előnye, hogy így biztosra tudom, hogy minden egyes ponton tökéletes a korrózió védelem.
Felhívtam hát régi, jó barátomat Bill-t akinek festő vállalkozása van és megkértem, hogy jöjjön el velem a hajóhoz, nézze meg, mérje fel a munkát és adjon tanácsot, ajánlatot. Az interneten utána néztünk, hogy milyen festéket ajánlanak fémhajók védelmére, alapozó, zománc, algagátló, stb.
Bill nagyon gáláns ajánlatot adott, két legjobb emberére Zolira és Krisztiánra bízta a munkát és nekem csak az ő napidíjukat kellett fizetnem.
Első napon leszereltek mindent a hajóról, lecsiszolták és lekenték alapozóval.


Amikor az egész hajó le lett kenve szürke alapozóval, úgy nézett ki mint egy hadihajó :-) már csak a fehér feliratok hiányoztak róla... el is neveztük hirtelen Nimitz-nek :-)



Másnap rákerült az első réteg zománc és az algagátló. Így már látványos volt a változás.


Egyre többen, jöttek oda és nézték meg közelebbről. Sokan meglepődtek azon, hogy acélból van és azon is, hogy a festés miatt kinyitott támasztékok ellenére is megáll a "lábán" (tőkesúlyán) a hajó.
A harmadik napon még egy réteg került rá a zománcból, hogy tökéletes legyen a takarás.
Ezután 24 órás kényszerpihenő következett a tökéletes száradás érdekében.

bulldog