Windy

2011. április 26., kedd

Húsvéti vitorlázás.

Én már pénteken leutaztam Szemesre, hogy nyugodt körülmények között lefesthessem a hátsó korlátokat, valamint erre a napra beszéltem meg Lacival, hogy kicseréli a vízpumpa meghibásodott alkatrészét. Kellemes meleg, napsütéses idő volt így a festék gyorsan száradt. Délután 4-re mire Laci megérkezett, már porszáraz volt a korlát. Ezen a Farymann motoron a vízpumpa eléggé nehezen hozzáférhető helyen van. Le kellett szerelni a generátort és a lendkereket, hogy szét lehessen szedni. A kiszerelt, leginkább egy vízimalom lapátkerekéhez hasonlító alkatrésznek két lapátja el volt törve. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy ne tudjon elegendő vizet szivattyúzni a motorba. Miután Laci sikeresen összeszerelte a motort, megpróbáltuk beindítani. Nem sikerült. Először az akkumulátorra gyanakodtunk, de három kölcsön akkumulátorral sem sikerült. A gyanú az önindítóra terelődött, de egy csavarhúzóval rövidre zártuk, illetve kizártuk ezt a hibát is. Csak egy helyen lehet a baj, a kapcsolótáblában. Ahhoz viszont elektromos szakembert kell majd hívnom. Addig marad a csavarhúzó... :-)
Szombaton reggel megérkezett a család. Kipakolás után felszereltük a hajó két oldalán futó korlátokra a még 4 éve vásárolt hálót. Délutánra kellemes szél kerekedett, ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk egyetlen vitorlánkat. Nagyon élveztük, hogy hosszú idő után újra együtt vitorláztunk a bulldoggal. Jó érzés volt, hogy egy nagy vitorlával úgy haladtunk, mint a régen teljes vitorlázattal. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy még egy genua-val mit fog tudni a bulldog.







2011. április 11., hétfő

Transport

Csaba barátom nem volt olyan szerencsés mint én. Neki elhúzódott a hajó felkészítése és mire kész lett, vége lett a kellemes tavaszi időjárásnak. Több napig viharos szél tombolt a Balaton partján, ezért nem lehetett daruzni. Végül április 8-án pénteken sikerült bedaruzni, 9-én pénteken felszereltük a vitorlákat, de aznap már nem indultunk el. Kellemes szél fújt de pont rossz irányból és Kenese messze van. Másnap gyönyörű szikrázó napsütésre ébredtünk. Élénk szél fújt, de az iránya még mindig nem volt tökéletes. Tovább viszont már nem várhatunk, elindultunk. Eleinte amennyire tudtuk szorítottuk a szelet, Zánkát vettük célba. Aztán egy picit leejtetünk és behúztunk a tó közepére egészen addig, amíg el nem értük azt a pontot, ahonnan már ha élesen is de irányba tudtunk hajózni. Földvár előtt újra fordulnunk kellett és itt már akkora forgalom volt, hogy nagyon figyelnünk kellett. Szerencsére a komp forgalom még nem volt jelentős, így simán áthajóztunk a csövön. Ami furcsa volt, hogy a kardinális bóják eltűntek, így biztos ami biztos, szorosan a cső tihanyi oldalán haladtunk. Érdekesség képen figyeltem a mélységmérőt, hátha rátalálunk a kútra, de 9,5 méternél többet nem sikerült mérni.

A keleti medencében igyekeztünk a tó közepén haladni azért, hogy a lehető legrövidebb utat tegyük meg. Az egyre gyengülő negyedszélben lassan haladtunk. Már élesen láttuk a célt a BFYC-t, amikor teljes szélcsend lett. A víz kisimult, a vitorlák lógtak, a nap már közeledett a horizonthoz, így a motor beindítása mellett döntöttünk. Közben felkészültünk a kikötésre. Előzőnap már meglestük a hajó helyét, így tudtuk, hogy mire készüljünk. Ennek megfelelően könnyedén és gyorsan sikerült biztonságosan rögzítenünk a hajót egy kellemes, de azért fárasztó 6 és félórás vitorlázás után. Aznap nem kellett altatni...


...

2011. április 8., péntek

Végre, Károly...! vagyis inkább Karcsi bá'


Végre sikerült egy megfelelő méretű, (erősen) használt, toldozott, foltozott grószt (Károlyt) vásárolni! Bár ez is lehetne néhány centivel nagyobb... és ki kell cserélni rajta az élkötelet, de végre valami van... :-) A lekopóban lévő felirat szerint egy 25 lábas hajó vitorlája volt fénykorában. Amíg nem lesz pénz csili-vili új vitorlákra addig megteszi.

2011. április 4., hétfő

Kistestvér a kikötőben

A kikötőben sétálva, bámészkodva botlottam bele ebbe a hajóba. Jellegzetes Wibo. Kisebb, mint a bulldog és néhány részlet különbözik. Más a kormánylapát formája és a fartükör jóval alacsonyabbnak tűnik.



Eredeti faárbóc, eredeti ajtó és ablakok. Sajnos a tulajdonos még nem tűnt fel a kikötőben. Szívesen megtudnék többet a hajóról és a belsejére is kíváncsi vagyok.

2011. április 3., vasárnap

Nem áprilisi tréfa... túl vagyunk az idei első hajón töltött éjszakán

Április első hétvégéjén már nem voltunk egyedül. Elindult a nagyüzem, sorra daruzták be a hajókat, végre feléledt a kikötő. Csiszolóktól és a hajókat vontató kis traktor hangjától volt hangos a part. Megnyitott a hajófelszereléseket és egyéb fontos és praktikus kiegészítőket árusító kis üzlet is, aminek jó hangulatú vezetője kedvesen invitált és mutogatta végig büszkén friss árukészletét.


A kellemes tavaszi időjárást kihasználva, végre alaposan lemostuk és kitakarítottuk a hajót. Sajnos Lellén erre nem volt lehetőségünk, hiszen viszonylag kevés időnk maradt a daruzás előtt a felkészülésre. Daruzás után pedig azonnal indulnunk kellett, hogy még elérjük a kikötői ügyeletet Szemesen.


A délután és az este kellemes pihenéssel, napozással és az új (illetve a régi új) szomszédokkal való ismerkedéssel telt.




A késődélutáni és esti fények, az időjárás, a hangok és illatok már szinte kora nyári hangulatot kölcsönöztek. Az éjszaka viszont elég hűvös volt, de készültünk rá hálózsákokkal és sok sok takaróval. Mindent összevetve kellemesen és hasznosan telt a szezon első teljes, hajón töltött hétvégéje.

2011. március 27., vasárnap

Nyakunkon a szezon.

Ez a tél szerencsére gyorsan eltelt. Miután biztos lett, hogy a BLYC-t március 31-ig el kell hagynunk, a kellemesebb hétvégéket kikötő kereséssel töltöttük. Jó néhány kikötőt végig jártunk.
A családnak legjobban a Club Aliga tetszett. Nagy, zárt
tér, rengeteg szolgáltatás, éttermek, büfék és retró hangulat. A helyben kifüggesztett, illetve az interneten található árlista szerint az árak is elfogadhatónak tűntek. Mivel személyesen hiába kerestük a kikötőmestert, így telefonon érdeklődtem, hogy van e szabad hely. Pozitív volt a
válasz és még aznap kaptam email-ben egy adatlapot amit kitöltve kellett visszaküldeni. Ezután ért a hideg zuhany... a kikötőmester felhívott és érthetetlen dolgokat mondott. A legkisebb bérelhető hely 9 méter hosszig és 2,8 méter szélességig van meghatározva. Ebbe bőven beleférünk. Ennek ellenére az eggyel nagyobb helyre akart minket besorolni ami 110e Ft-tal drágább... persze összevesztünk. Az első dühömben azt terveztem, hogy felhívom a főnökét és megkérdezem, hogy neki mi a véleménye erről, de aztán a sailing.hu fórumán olvastam, hogy más is járt már így velük, ezért inkább nem idegesítet
tem magam tovább, letettem Aligáról.
A kenesei kikötők gyönyörűek, de nekünk drágák és éreztük, hogy nem is vágynak ilyen kis hajókkal kitölteni az értékes üres helyeiket.
Megnéztük a füredi hajógyár kikötőjét is ahol nagyon kedvesen fogadtak minket és az ár is
megfelelő lett volna, de sajnos ez a kikötő nagyon messze van a várostól, így a boltoktól, fagylaltozóktól is. Valamint a barátaim szerint akik már nyáron is jártak itt, a hajógyárban napközben folyó a munka miatt elég hangos.
Kezdtünk barátkozni a gondolattal, hogy esetleg visszatérünk a Bahart valamelyik kikötőjébe.
Március elején a Budapest Boat Show-n aztán le is foglaltam egy szabad helyet.... újra Balatonszemesen. Boglárra szívesebben mentünk volna, de sajnos ott is inkább a nagyobb hajóknak alakítottak ki helyeket.
Közben el kellett kezdenem megszervezni a daruzást, illetve a hajó felkészítését. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, így egy hét alatt sikerült a hajót lecsiszolni és lekenni. Mivel a
munkám miatt nem volt lehetőségem rá, így egy kedves helybelit Vass Attilát kértem meg, hogy segítsen. A megbeszélt napon szinte percre pontosan zajlott minden. Megérkezett a daru, vízre került a bulldog és a motor is beindult. Igaz a kipufogóból kilövellő hűtővíz mennyisége nem volt túl meggyőző... Laci, a motorszerelő mondta is hogy hamarosan javítani kell a vízpumpát.
Március utolsó hétvégéje volt, de a Bahart kikötőkben már volt ügyelet.


Ezt kihasználva elindultunk motorral a kb. 5 km-re lévő kikötőbe Balatonszemesre.
Úgy 1 km-re lehettünk már a BLYC-től amikor a kipufogóból fehér gőz kezdett beborítani minket. Felhívtam gyorsan Lacit, aki "megnyugtatott", hogy eddig bírta a vízpumpa... és reménykedjek, hogy nem lesz nagyobb baj. A kellemes időjárás és a hajózás ellenére idegesvoltam, de 35 perc után kikötöttünk 2 év után újra Balatonszemesen.



Ebben az évben a bulldog volt az első hajó a szemesi kikötőben.