A nagy nap!

Miután eldöntöttük, hogy megvesszük ezt a hajót, nyomban felhívtam a tulajdonost, hogy tájékoztassam döntésünkről és megkértem, hogy keressen egy ügyvédet helyben az adás-vételi szerződés elkészítéséhez. A hajózási felügyelet pontosan meghatározza, hogy mit kell tartalmaznia egy ilyen szerződésnek és hogy egy ügyvéddel kell ellenjegyeztetni.
Megadtam a szükséges adataimat és vártam, hogy kapjunk egy időpontot amikor az ügyvéd fogad minket.
Közben már azon járt az eszem, hogy hogyan fogom elszállítani a hajót és hogy hová...? :)

Elkezdtünk kikötőt keresni. Mivel túrázni szeretünk, ezért úgy döntöttünk, hogy mindenképpen egy Bahart kikötőben bérelünk helyet. Ez azért előnyös, mert aki ilyen helyen tartja a hajóját, az kap egy túra matricát, ami az összes Bahart kikötőben ingyenes kikötésre és a szolgáltatások igénybevételére jogosít. Valamint ezek a kikötők nagyon komfortosak, igényes fürdő helységekkel, wc-kel, stb. felszerelt kellemes tartózkodást, pihenést biztosító helyek.



Először csak úgy találomra a korábbi kellemes emlékek által vezérelve kerestünk fel kikötőket. Szigliget, Badacsony, Alsóőrs, Balatonlelle, Balatonföldvár, Balatonszemes..., stb. Hangulatra legjobban Balatonföldvár tetszett nekünk. Ennek a kikötőnek a közepén van egy sziget, ami a gyerekeknek remek játszótér és esti grillezésnek is megfelelő helyszín.
Felhívtam hát a Bahart ügyfélszolgálatát és érdeklődtem. A válasz hidegzuhanyként ért....: mindössze 3 balatoni kikötőben van szabad hely. Keszthelyen, Badacsonyban és Balatonszemesen. Ezek közül talán Badacsony a legszebb és mint kiderült a legolcsóbb is mivel ott nem úszópontonos kikötő van, hanem farcölöpös. A Bahart árképzésének egyik módja a hajó szélességétől függően határozza meg a bérletidíj összegét. Az úszópontonos kikötőkben a hajó valós szélességéhez +30 centimétert hozzászámolnak, így előfordul, hogy egy magasabb kategóriába kerül a hajó. Tehát úgy tűnhet, hogy akkor minden Badacsony mellett szól..., de sajnos nem. Badacsonyt még szezonon kívül is nehézkes megközelíteni, nyáron meg kínszenvedés... , a 71-es út péntek délutánokon és vasárnap esténként egy rémálom. Keszthely már valamivel könnyebb, hiszen az autópályáról 20 perc alatt elérhető, de egyrészt az a Balaton egyik széle, messze van minden túra célponttól, másrészt Balatonszemes ugyanannyiba kerül, közelebb van és a Balaton közepe. Balatonszemesről minden túracélpont könnyebben elérhető.

Felhívtam hát a Balatonszemesi-kikötőt és jeleztem, hogy helyet szeretnék bérelni. Elkérték az adataimat és elmondták, hogy hamarosan érkezik postán a szerződés. Megköszöntem, de jeleztem, hogy nekem előbb el kell hoznom a hajót, mert a mostani helyére szüksége van az előző tulajdonosnak. A kikötőmester készségesen felajánlotta, hogy vigyem nyugodtan a papír munka akár 2 hétig is eltarthat. Rendben, viszem..., de hogyan? :)

Az eladóval megállapodtunk, hogy a szállítást ő fizeti. Próbált is fuvarost szerezni, de a megadott határidőre nem talált megfelelő lehetőséget, ezért megkért, hogy próbáljak én is keresni valami megoldást. Beütöttem a google-ba, hogy "hajó szállítás" túl sok valós találat nem jött, de néhány autómentős linkjét felajánlotta. Próbáltam olyat keresni, akinek a közelben van a székhelye, hogy ne kelljen felesleges üresjáratot fizetni. Találtam is egy remek szakembert Marcaliban akitől email-ben kértem ajánlatot. Az ajánlat korrekt volt, ezért megbeszéltük, hogy a megadott időpontban a hajónál lesz. Nagyon szakszerűen és biztonságosan felpakolta a hajót a trélerre.


Kicsit izgultam az út minősége és az út fölé belógó ágak miatt, de végül 2 és fél óra alatt, minden gond nélkül megérkeztünk a Balatonszemesi-kikötőbe.


Azt hinné az ember, hogy ilyenkor felhőtlenül boldog..., megvan a várvavárt hajó, biztonságban eljutott a kikötőbe..., de nem... én ilyenkor már nagyon türelmetlen vagyok... legszívesebben már vízre tetetném és vitorlát bontanék, de még rengeteg munka van..., az ablakok cseréje, csiszolás, festés, belső átalakítás, motor karbantartás, stb.

bulldog

A hajó

A kiválasztott hajó egy holland gyártmányú acél hajó.

Az építője: G. VAN WIJK and ZOON, típusa WIBO 740.
A szám utal a hajó hosszára 740 centiméter hosszú. Legnagyobb merülése: 105 cm, ez a Balatonon ideálisnak mondható. A hajóban található egy beépített diesel(!) motor a típusa FARYMANN D9.

A hajót 2001-ben hozták az országba, előző tulajdonosa a Gyékényesi-tavon használta horgász bárkának. Évekig csak motorral járt vele, csak két évvel ezelőtt szerelte fel vitorlákkal. Nem az eredeti fa árbócot tette fel, hanem egy Neptun 22-es vitorlás komplett rigg-jét (árbóc, állókötélzet, vitorlák) szerelte rá, ami ugyan egy kicsit kisebb az eredetinél, de tökéletesen használható arra amire nekem kell, túrázásra, horgászásra, nyaralásra.

A hirdetésben szereplő egyik fénykép:


Ezen a képen nekem annyira nem tetszett, de a neten rákerestem a típusra és megtaláltam egy holland család honlapját akiknek ugyanilyen hajójuk van és évről-évre frissítik az oldalukat, sok fényképpel és leírással, sajnos csak holland nyelven, de a lényeget ki lehet silabizálni. Ami viszont az első percben átjött, hogy ez a hajó szerethető, otthonos, kényelmes és nagyon elegánssá tehető.

Az ő hajójuk, a Pendelgus:

Egy jó barátommal Jeepi-vel elmentünk megnézni Gyékényesre. Élőben egészen más volt, mint a hirdetésben szereplő képeken. Őszintén szólva rosszabb állapotúnak képzeltem. De kisebb felületi karcoláson kívül semmilyen sérülés nem volt rajta. Ha tiszta lett volna, talán még újszerűnek is gondolhattuk volna.




Felmásztunk a cockpitbe, végignéztem a hajón és elfogott az a bizonyos érzés, de igyekeztem nem kimutatni..., izgatottan vártam, hogy lemehessek a kajütbe. Addig amíg be nem léptem nem tudatosult bennem, amit már a hollandok oldalán láttam, hogy tekintélyes belmagassággal rendelkezik. Ebben a méretben (24 láb) ez az első hajó, amiben gond nélkül kiegyenesedhettem. Aki rendszeresen vitorlázik, túrázik az tudja, hogy ez mekkora dolog. Főleg rossz idő esetén.


Bár a belső kialakítása eléggé spártai, de ez engem nem érdekelt, hiszen úgyis a saját igényeim szerint szeretném kialakítani. Egy komplett kész és szép berendezést fájó szívvel bontottam volna szét, sőt lehet, hogy inkább lemondtam volna néhány dologról, amit előre elképzeltem. Így viszont előttem a lehetőség, hogy az igényeimnek (igényeinknek) megfelelően alakítsam ki a berendezést.

A beépített diesel motor egy igazi kincs. Jeepi barátom szakértő szemeivel tüzetesen átvizsgálta a motort, ráadásul alkalmunk és lehetőségünk volt beindítani. Könnyen indult és szép hangja volt. Az elhelyezése klasszikus, a cockpit alatt van és a kajütbe vezető lépcső alól is könnyen hozzáférhető.


A gázkar a cockpitban, közel a kormányrúdhoz található. A vezérlő panelje pedig a kajüt falán van kialakítva. Ez lehetséges, hogy át lesz helyezve.

Az egész hajót végigtapogattuk, szinte minden négyzetcentimétert. Különös tekintettel a forgó, mozgó alkatrészek, a motor hajtásának kivezetésére és a kormányműre. Minden elfogadható, sőt jó állapotban lévőnek találtunk. Egyedül az ablakok vannak siralmas állapotban. Azokat bizony cserélni kell. Ez lesz az első feladat.

Sok fényképet csináltam, hogy itthon a családnak jól tudjam prezentálni a látottakat. Ők is velem voltak néhány hajó megtekintésekor, így van fogalmuk arról, hogy amit látnak az miért jó vagy rossz. Aludtunk rá egyet és döntöttünk. Wibo 740-es lesz életünk első saját vitorlás hajója. :)

bulldog

Előzmények

Nemrég sikeresen levizsgáztam vitorlás és kisgéphajó vezetői tanfolyamon. Erről így írtam egy vitorlázással foglalkozó, azóta sajnos kallódó oldalon:


Éveken át tervezgettem, nézelődtem, érdeklődtem. Végül az Agárdi Vitorlásiskola mellett döntöttem. Egyrészt a közelsége miatt, másrészt a telefonban hallottak nagyon szimpatikusak voltak.
Az elméleti oktatás "konzultáció" egy hétvége. Szombat és Vasárnap reggel 10-től kb. délután 4-ig. Nagy izgalommal érkeztem az agárdi VVSI kikötőjébe. Ez a kikötő kimondottan családias hangulatú, nem fényűző, sőt inkább kicsit lepukkant, de ez engem nem zavart. Kedves emberekkel találkoztam már az első percben. Annak is nagyon örültem, hogy mindössze 5-en voltunk a konzultáción, így közvetlenebb volt a hangulat és bátran kérdezhettünk. Okatónk Léna, nagyon lényegretörően és jól felépítve adta át az anyagot.
A HSZ-en kívül a Sporthajózás könyvet és a HSZ tesztkönyvet használtuk az elméleti felkészüléshez. Gyorsan elrepült a két nap, de nem bántam, mert már nagyon vártam, hogy vízreszálljunk. Már a következő héten sikerült időpontot egyeztetni az első gyakorlati oktatásra. Az oktató hajók Amphora MKII 18, dupla tőkesúlyos 18 lábas kishajók. Első alkalommal végignéztük a hajón az összes felszerelést, szerelvényt és eszközt, amit az elméleti oktatáson már tanultunk. Majd megtanultuk felszerelni a hajót és a legfontosabb csomókat. Ezeken a hajókon nincs segédmotor, így vitorlával kell kitalálni a kikötőből és kikötni is. Ez elsőre elég ijesztőnek és bonyolultnak tűnt. A nyílt vízre érve a rögtön nekiálltunk minden szélirányhoz a helyes vitorla beállításokat gyakorolni. Közben, ha szükséges volt megejtettünk egy-egy fordulást is. Gyorsan elrepültek ezek a három órák. Később már halzoltunk is és a vízbőlmentést is szinte unásig gyakoroltuk.
Közben eljött az elméleti vizsga időpontja.
Erre a Komócsy utcában került sor. A vizsgára várakozók legtöbbje még az utolsó pillanatokba is a szakirodalmat bújta. Többen ráadásul már nem az első alkalommal voltak ott. Pótvizsgázni jöttek. Mint kiderült, általában a vizsgázók 30-40%-a valamelyik tantárgyból, esetenként több tantárgyból is megbukik. Ettől nem lettem sem boldogabb, sem nyugodtabb. Arra lettem figyelmes, hogy többen sok, nagy, színes, szagos általam még sosem látott tankönyvekből tanul, sőt még kidolgozott tételsorból készülőket is láttam. Sok időm már nem volt a pánikra, mert megjöttek a vizsgabiztosok és egyenként név szerint behívtak minket.
A tesztlapra (ha jól emlékszem) 25 perc volt. Ez nekem 10 percnek tűnt. Beszedték és újra jött a feszült várakozás (akinél volt tankönyv annak az újabb magolás). Hármasával szólították az embereket a szóbeli vizsgára. Aki A5-ös fehér kartonokkal a kezében jött ki és széles vigyorral, az sikeresen túl volt a vizsgán. Aki savanyú arccal morogva, az valamit elrontott. Már délután volt amikor rám került a sor. 5x3 tétel, egy üres A4 papír és egy toll..., kb. 15 perc felkészülés, közben az előttem vizsgázó srác belezavarodott néhány kérdésbe, megbukott..., vettem egy mély levegőt és nekivágtam.
A vizsgáztató megnézi a tételeket és kérdez, nem sorban halad, kérdez ezt is, azt is. A válaszokat nem engedi befejezni az első szavakból leszűri, hogy tudom vagy sem. Kb. 5 percig nyúznak majd előveszik az A5-ös kartonokat és elkezdik kitölteni...huuhhh, ez meg van! Hatalmas megkönnyebbülés 10 centivel a talaj felett éreztem magam ahogy elhagytam a termet...
Az elméleti és a gyakorlati vizsga között 2 hét telt el. Ezalatt az elindulás és a kikötés, valamint a vízből mentés volt a gyakorlás tárgya. Ekkor már nem csak Léna oktatott minket, hanem Szanya is, aki az alap dolgokon kívül, megismertetett minket a verseny taktika néhány elemével is. Ez nagyon izgalmas volt. Valamint az utolsó két gyakorlat alkalmával gyakoroltuk ugyanezeket a feladatokat motorcsónakkal is. A vizsga napján természetesen teljesen más irányból fújt a szél, mint addig általában, már 1 órával korábban társaimmal azt elemeztük, hogy melyik mólóról és merre induljunk, hogy megfelelő sebességet szerezzünk a sikeres manőverezéshez. Felszereltük a hajókat ez jó volt a feszültség levezetésére. Megjöttek a vizsgáztatók, egyikük a motorosban foglalt helyet a másik az Amphorán. Én a motoros vizsgával kezdtem. Lassan megfontoltan ellenőriztem mindent és a betanultak szerint beindítottam a motort. Finoman és nyugodtan indultam ki a kikötőből, majd a nyílt vízre érve siklásba hoztam a hajót és egy gyönyörű 8-ast írtam le (előtte még sosem sikerült ilyen jól). Még a saját hullámaimon vágtattam keresztül amikor hátulról felhangozott az ismerős mondat: Ember a vízben! A baloldalamról tompa puffanást hallottam. Azonnal megkezdtem a manővert és rövid időn belül, első próbálkozásra a fedélzetre emeltem a mentőpatkót. A vizsgáztató megköszönte és kérte adjam át a kormányt a társamnak... hát akkor ez is meg van..., társam is sikeresen abszolválta a feladatokat, majd bemutatott egy tökéletes kikötést. A vitorláson vizsgázó társaink még nem végeztek, ezért a partról néztük őket. Sajnos a szél néha leállt és az iránya is folyamatosan változott. Hosszú és ideges várakozás volt, folyamatosan a széljelző szalagokat figyeltük és fejben a kifutást gyakoroltuk. Mire ránk került a sor, alig volt szél. Kis szélben több fordulóval, de sikerült kijutnunk a kikötőböl, kint félszélből kellett felélesednünk, majd egy 360 fokos fordulatot kellett megtenni, így volt fordulás és halzolás is. Majd a vízből mentéssel folytattuk. Miután ezeket mint kormányos és mint mancsaft is teljesítettük , az egészet megkoronáztuk egy szép kikötéssel és a hajó leszerelésével. Léna, Szanya még egyszer köszönöm!



Azóta többször vitorláztam barátaimmal, családommal, többnyire bérelt hajókkal. Ez ideális megoldásnak látszik, hiszen nem kell sok pénzt fektetni hajóba, kikötőbe, alkatrészekbe, karbantartásba, stb. Az igazság azonban az, hogy ez egy nagyon nehézkes dolog. Az vele a gond, hogy 4 különböző dolognak kell egybeesni, ahhoz, hogy működjön.

1. szabadidő
2. szabad hajó
3. vitorlázó idő
4. pénz

Tapasztalatból mondom, hogy a legritkább esetben jön össze mind a négy egyszerre... :)

Ezért egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy szükségem lenne egy kis vitorlás hajóra. Pénzügyi lehetőségeim (kalkulálva azzal, hogy a hajó ára csak az első részlet) erősen behatárolták a mozgásteremet. Mivel nagy családom van (5-en vagyunk) ezért túl kicsi hajót (16-18 lábas) nem is nagyon néztem. Inkább a 23-25 láb közötti hajók között válogattam. Egy régi jóbarátommal, volt osztálytársammal, Lazay Gyulával folyamatosan konzultáltam, az ő tanácsait, tapasztalatát elfogadom, mivel több évtizede a nyarakat vitorlázással tölti, fahajókat (kalózokat) épít, gyerekeknek vitorlástáborokat szervez. Csak olyan hajót szerettem volna, amire ő is igent mond.
14 hajót néztem meg, volt köztük olyan ami nagyon tetszett, de mégsem lettem szerelmes..., azt az érzést kerestem, hogy amikor felállok a cockpitbe, kezembe veszem a kormányrudat, úgy érezzem, hogy igen... ez az.... illetve amikor lemegyek a kajütbe, legyen egy olyan otthonos érzésem ami megnyugtat. Néhány héttel ezelőtt rátaláltam. Erről a hajóról, a hajóval kapcsolatos összes élményemről fog szólni ez a blog.

bulldog