Húsvéti vitorlázás.

Én már pénteken leutaztam Szemesre, hogy nyugodt körülmények között lefesthessem a hátsó korlátokat, valamint erre a napra beszéltem meg Lacival, hogy kicseréli a vízpumpa meghibásodott alkatrészét. Kellemes meleg, napsütéses idő volt így a festék gyorsan száradt. Délután 4-re mire Laci megérkezett, már porszáraz volt a korlát. Ezen a Farymann motoron a vízpumpa eléggé nehezen hozzáférhető helyen van. Le kellett szerelni a generátort és a lendkereket, hogy szét lehessen szedni. A kiszerelt, leginkább egy vízimalom lapátkerekéhez hasonlító alkatrésznek két lapátja el volt törve. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy ne tudjon elegendő vizet szivattyúzni a motorba. Miután Laci sikeresen összeszerelte a motort, megpróbáltuk beindítani. Nem sikerült. Először az akkumulátorra gyanakodtunk, de három kölcsön akkumulátorral sem sikerült. A gyanú az önindítóra terelődött, de egy csavarhúzóval rövidre zártuk, illetve kizártuk ezt a hibát is. Csak egy helyen lehet a baj, a kapcsolótáblában. Ahhoz viszont elektromos szakembert kell majd hívnom. Addig marad a csavarhúzó... :-)

Szombaton reggel megérkezett a család. Kipakolás után felszereltük a hajó két oldalán futó korlátokra a még 4 éve vásárolt hálót. Délutánra kellemes szél kerekedett, ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk egyetlen vitorlánkat. Nagyon élveztük, hogy hosszú idő után újra együtt vitorláztunk a bulldoggal. Jó érzés volt, hogy egy nagy vitorlával úgy haladtunk, mint a régen teljes vitorlázattal. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy még egy genua-val mit fog tudni a bulldog.

Transport

Csaba barátom nem volt olyan szerencsés mint én. Neki elhúzódott a hajó felkészítése és mire kész lett, vége lett a kellemes tavaszi időjárásnak. Több napig viharos szél tombolt a Balaton partján, ezért nem lehetett daruzni. Végül április 8-án pénteken sikerült bedaruzni, 9-én pénteken felszereltük a vitorlákat, de aznap már nem indultunk el. Kellemes szél fújt de pont rossz irányból és Kenese messze van. Másnap gyönyörű szikrázó napsütésre ébredtünk. Élénk szél fújt, de az iránya még mindig nem volt tökéletes. Tovább viszont már nem várhatunk, elindultunk. Eleinte amennyire tudtuk szorítottuk a szelet, Zánkát vettük célba. Aztán egy picit leejtetünk és behúztunk a tó közepére egészen addig, amíg el nem értük azt a pontot, ahonnan már ha élesen is de irányba tudtunk hajózni. Földvár előtt újra fordulnunk kellett és itt már akkora forgalom volt, hogy nagyon figyelnünk kellett. Szerencsére a komp forgalom még nem volt jelentős, így simán áthajóztunk a csövön. Ami furcsa volt, hogy a kardinális bóják eltűntek, így biztos ami biztos, szorosan a cső tihanyi oldalán haladtunk. Érdekesség képen figyeltem a mélységmérőt, hátha rátalálunk a kútra, de 9,5 méternél többet nem sikerült mérni.

A keleti medencében igyekeztünk a tó közepén haladni azért, hogy a lehető legrövidebb utat tegyük meg. Az egyre gyengülő negyedszélben lassan haladtunk. Már élesen láttuk a célt a BFYC-t, amikor teljes szélcsend lett. A víz kisimult, a vitorlák lógtak, a nap már közeledett a horizonthoz, így a motor beindítása mellett döntöttünk. Közben felkészültünk a kikötésre. Előzőnap már meglestük a hajó helyét, így tudtuk, hogy mire készüljünk. Ennek megfelelően könnyedén és gyorsan sikerült biztonságosan rögzítenünk a hajót egy kellemes, de azért fárasztó 6 és félórás vitorlázás után. Aznap nem kellett altatni...

...

Végre, Károly...! vagyis inkább Karcsi bá'

Végre sikerült egy megfelelő méretű, (erősen) használt, toldozott, foltozott grószt (Károlyt) vásárolni! Bár ez is lehetne néhány centivel nagyobb... és ki kell cserélni rajta az élkötelet, de végre valami van... :-) A lekopóban lévő felirat szerint egy 25 lábas hajó vitorlája volt fénykorában. Amíg nem lesz pénz csili-vili új vitorlákra addig megteszi.

Kistestvér a kikötőben

A kikötőben sétálva, bámészkodva botlottam bele ebbe a hajóba. Jellegzetes Wibo. Kisebb, mint a bulldog és néhány részlet különbözik. Más a kormánylapát formája és a fartükör jóval alacsonyabbnak tűnik.

Eredeti faárbóc, eredeti ajtó és ablakok. Sajnos a tulajdonos még nem tűnt fel a kikötőben. Szívesen megtudnék többet a hajóról és a belsejére is kíváncsi vagyok.

Nem áprilisi tréfa... túl vagyunk az idei első hajón töltött éjszakán

Április első hétvégéjén már nem voltunk egyedül. Elindult a nagyüzem, sorra daruzták be a hajókat, végre feléledt a kikötő. Csiszolóktól és a hajókat vontató kis traktor hangjától volt hangos a part. Megnyitott a hajófelszereléseket és egyéb fontos és praktikus kiegészítőket árusító kis üzlet is, aminek jó hangulatú vezetője kedvesen invitált és mutogatta végig büszkén friss árukészletét.

A kellemes tavaszi időjárást kihasználva, végre alaposan lemostuk és kitakarítottuk a hajót. Sajnos Lellén erre nem volt lehetőségünk, hiszen viszonylag kevés időnk maradt a daruzás előtt a felkészülésre. Daruzás után pedig azonnal indulnunk kellett, hogy még elérjük a kikötői ügyeletet Szemesen.

A délután és az este kellemes pihenéssel, napozással és az új (illetve a régi új) szomszédokkal való ismerkedéssel telt.

A késődélutáni és esti fények, az időjárás, a hangok és illatok már szinte kora nyári hangulatot kölcsönöztek. Az éjszaka viszont elég hűvös volt, de készültünk rá hálózsákokkal és sok sok takaróval. Mindent összevetve kellemesen és hasznosan telt a szezon első teljes, hajón töltött hétvégéje.