Vectris

Vectris, ez a neve az új hajónknak. Igen, végre. Nem volt könnyű menet, de a végére minden a helyére került. Vectris egy 30 lábas Albin Ballad, a 70-es 80-as évek egyik sikeres versenycirkálója. Mi vagyunk a harmadik tulajdonosai Vectrisnek, az első tulajdonosa egy skót fogtechnikus volt, ő adta a Vectris nevet a hajónak. A google szerint a Vectris egy fogászati segédanyag. Furcsa név egy hajónak, de leglább különleges és karakteres, na meg a környékünkön elég ismert, hiszen a második tulajdonosa itt lakik a szomszéd városban, és a hajó a környék vízeit és kikötőit járta az elmúlt közel 40 évben. A bácsi akitől vettük, már 92 éves, tavaly áprilisban még vízre tetette a hajót, de már nem nagyon volt ereje vitorlázni, ezért döntött úgy, hogy eladja. 1983 óta volt nála a hajó, nyugodtan mondhatjuk, hogy a fél életét a Vectris tulajdonosaként élte le. A jelek szerint nagyon jó gazdája volt, a hajó a korához képest nagyon jó állapotban van, és szinte minden eredeti rajta. Persze ráfér egy festés és egy kis lakkozás, illetve néhány modernebb kiegészítő, de ezek már a mi feladataink lesznek.

Az üzlet megkötésekor, Vectris a képen látható mooringon állt. Sajnos ahogy a kikötői kapitányság tudomást szerzett az adás-vételről, nem maradhatott tovább ott, hiszen a hely nem átruházható és a  várólistán többen is várakoznak egy-egy felszabaduló helyre, ezért a kikötőmester átvontatta egy vendéghelyre és természetesen onnantól kezdve, a mi költségünk a tárolása. Mindenképpen szerettük volna, hogy a hajó szárazra kerüljön, hogy nyugodt körülmények között, tudjuk átnézni, kicsit rendbetenni, és a magunk igényei szerint berendezgetni.
A legolcsóbb és legkényelmesebben elérhető hajótelep néhányszáz méterre van, de a történet mégsem volt egyszerű, ugyanis közben ott egy híd, ami elég alacsonyan ível át a folyó felett, így az árbócot ki kell daruzni. Az Albin Ballad árbóca a tőkesúlyon áll, tehát átmegy a kabintetőn, így az árbóc közel 2 méterrel hosszabb, mint amennyinek kívülről látszik. Összesen 12 méter. A kikötőmester nem volt benne biztos, hogy a kikötő daruja képes lesz akkorát emelni, hogy ki tudja húzni az árbócot a kabinból. Normál esetben a hajó telente csak a kikötő parkolójában telelt, ahova az árbóccal együtt emelte ki mindig egy daruskocsi. Sajnos erre csak novembertől lett volna lehetőség, nekünk viszont minél előbb lépnünk kellett, mert a vendéghely iszonyatosan drága volt hosszú távon. Stresszes időszak volt, a szezon kellős közepe, ezért a kikötőmester nem szívesen próbálkozott kísérletezgetni, az árbóc kiemelésével a zsúfolt és forgalmas kikötőben és ideje se nagyon volt rá, hiszen az ár-apály miatt a vízszint sem mindig megfelelő. Nagyon rövid időablak áll rendelkezésre, amikor a hajó már oda tud állni a partfalhoz, de még nem túl magas ahhoz, hogy a darú kiemelje az árbócot. Ráadásul itt elég komolyan veszik a munkaidőt, tehát ennek reggel 8 és délután 4 között kell történnie... na nem sok ilyen nap van. Végül szeptember végén sikerült. Most szépen nyugodtan hozzáláthatunk a munkához, és ezzel nem csak mi életünkben, hanem Vectrisében is egy új fejezet kezdődjön.