Csaba barátom nem volt olyan szerencsés mint én. Neki elhúzódott a hajó felkészítése és mire kész lett, vége lett a kellemes tavaszi időjárásnak. Több napig viharos szél tombolt a Balaton partján, ezért nem lehetett daruzni. Végül április 8-án pénteken sikerült bedaruzni, 9-én pénteken felszereltük a vitorlákat, de aznap már nem indultunk el. Kellemes szél fújt de pont rossz irányból és Kenese messze van. Másnap gyönyörű szikrázó napsütésre ébredtünk. Élénk szél fújt, de az iránya még mindig nem volt tökéletes. Tovább viszont már nem várhatunk, elindultunk. Eleinte amennyire tudtuk szorítottuk a szelet, Zánkát vettük célba. Aztán egy picit leejtetünk és behúztunk a tó közepére egészen addig, amíg el nem értük azt a pontot, ahonnan már ha élesen is de irányba tudtunk hajózni. Földvár előtt újra fordulnunk kellett és itt már akkora forgalom volt, hogy nagyon figyelnünk kellett. Szerencsére a komp forgalom még nem volt jelentős, így simán áthajóztunk a csövön. Ami furcsa volt, hogy a kardinális bóják eltűntek, így biztos ami biztos, szorosan a cső tihanyi oldalán haladtunk. Érdekesség képen figyeltem a mélységmérőt, hátha rátalálunk a kútra, de 9,5 méternél többet nem sikerült mérni.
A keleti medencében igyekeztünk a tó közepén haladni azért, hogy a lehető legrövidebb utat tegyük meg. Az egyre gyengülő negyedszélben lassan haladtunk. Már élesen láttuk a célt a BFYC-t, amikor teljes szélcsend lett. A víz kisimult, a vitorlák lógtak, a nap már közeledett a horizonthoz, így a motor beindítása mellett döntöttünk. Közben felkészültünk a kikötésre. Előzőnap már meglestük a hajó helyét, így tudtuk, hogy mire készüljünk. Ennek megfelelően könnyedén és gyorsan sikerült biztonságosan rögzítenünk a hajót egy kellemes, de azért fárasztó 6 és félórás vitorlázás után. Aznap nem kellett altatni...
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése