íz ájsz szémjú...! :)

...az az: Ez is Samu. Ez annak a Bavaria 31-es hajónak a neve, amivel a Köd kupán, Robinak köszönhetően vettünk részt. Az utolsó pillanatban, péntek este hívott Nándi telefonon, hogy Robi engem is szívesen lát a fedélzeten. Nekem pedig minden tapasztalat jól jön, így boldogan éltem a lehetőséggel. A versenynek nevet adó ködnek nyoma sem volt reggel, borult volt az ég és szemerkélt az eső, viszont cserébe nem fújt a szél. Mindezek ellenére jó hangulat volt a kikötőben.

A rajt előtt félórával kifutottunk és csinátunk néhány fordulást, halzolást, hogy gyakoroljuk a kapott feladatunkat. Én a nagyvitorla kezeléséért voltam felelős. Nándi lett a spinakker felelős... olyan hévvel, lelkesedéssel és kreatívitással végezte a munkáját, hogy méltán érdemelte ki a Mr. Spinakker nevet!


A rajtot jól kaptuk el. A szél is megélénkült, de sajnos nem tartott sokáig. Az első bója Kenese előtt várt ránk. A bója előtt felgyorsultak az események.


Hirtelen nagyon sokan lettünk és valahogy a szél is erősebb lett... olyan lökdösődés támadt a fordulásnál, hogy rendesen megijedtem. Legalább 4-5 hajó ütközött össze, de nem volt belőle nagyobb konfliktus. A szívem szakadt meg a Bavaria 31-esért. Nem volt időnk sokat gondolkodni a történteken, mert a szél repített minket. Végre dőlt a hajó és 8-9 csomóval száguldottunk a következő bója felé, ami a kikötő előtt volt. Sajnos nem tartott sokáig a szél. A kikötő előtt már szinte álltunk és ez jellemezte a nap további részét is. A hangulatunkat javította, hogy szépen kisütött a nap és a hőmérséklet 20 °C fölé kúszott.... november 1-én...! Nándi megjegyezte, hogy ilyenkor általában szállingózó hóesésben, remegő kesztyűs kézzel szokta meggyújtani a mécsest a temetőben. A kikötőből zenét sugároztak, hogy szórakoztassák a szélcsendben álldogáló versenyzőket. Voltak akik táncraperdültek a hajójukon.

Igazán hangulatos volt. Az utolsó bója felé haladva gyönyörű napnyugtában volt részünk.


Ekkor találkoztunk egy nagyon vidám legénységgel rendelkező hajóval. Onnan kiabált át egy úr, aki már egyáltalán nem volt szomjas, hogy "íz ájsz szémjú".... néztünk bambán...., mosolyt erőltettünk az arcunkra, de fingunk sem volt, hogy miről beszél.... kb. 20 percig mondogattuk, hogy "íz ájsz szémjú" mire rájöttünk, hogy mit jelent.... ekkor iszonyatos vihorászásba kezdtünk.

A jókedvünket az sem tudta elrontani, hogy megérkezett mellénk a rendező motoros és közölte, hogy 17 órakor bezárják a célt. Mivel tökéletes szélcsend volt 17:00-kor beindítottuk a motort és visszamentünk a kikötőbe. Még pont időben érkeztünk, üres volt a helyünk. Az utánunk jövőknek már komoly problémát jelentett a kikötés. A vacsora fenséges volt. Jóízűen falatoztunk a szabadban az enyhe novemberi estén. Mindent összevetve kellemes nap volt. Robi, Nándi köszönöm az élményt!

bulldog