Windy

2008. augusztus 30., szombat

Balatonkerülő túra.



Egyhetes közös szabadságunkat is vitorlázással töltöttük. Azt terveztük, hogy megpróbáljuk körbejárni a Balatont. Szombaton reggel érkeztünk meg Balatonszemesre. Szinte az egész nap eltelt az ablakok rögzítésével és szigetelésével. Délután azért az erős szél kicsábított minket a kikötőből. Ezúttal Nándi is velünk tartott, mivel még egyedül volt. Orsy a munkája miatt csak vasárnap jött le. A nagy szél nagy hullámzással járt. Kishajónk hatalmasakat csattanva zuhant a hullámvölgyekbe, ilyenkor kellemes hidegzuhany zúdult a nyakunkba. Óvatosan megpróbáltuk felhúzni a vitorlákat. Nándi most sajnálta csak igazán, hogy mindössze két keze van... :) kapaszkodni és dolgozni ilyen hullámzásban nem egyszerű.... :) amikor "kisétált" az orrba, szinte a vidámparkban érezhette magát.... bár nem mindig mosolygott.... :D Szóval ott álltunk a széllel szemben és próbáltuk felhúzni a nagyvitorlát, amikor is egy nagyobb hullám egyenesen a nagyvitorla öblében landolt.... onnan a nyitott kabinajtón át bezúdult a víz a családom nyakába... volt nagy sikítozás.... :) szerencsére a sok-sok szivacs, párna és ruha felitta a víz nagyrészét... ennek mi nagyon örültünk, mert legalább nem kellett kiszivattyúzni... Kriszti már nem volt ennyire vidám, hiszen sokat dolgozott, mire otthonossá tette a hajó belsejét.... jobbnak láttuk, ha kikötünk szárítkozni. :) Szerencsére a szél és a meleg segített és estére minden megszáradt.

Vasárnap reggel korán keltünk. Vettünk néhány dolgot a boltban, felszereltük a hajót és elindultunk nyugat felé. Nekünk valahogy mindig úgy sikerül, hogy szemből fúj a szél... :) Cirkálva haladtunk, már delelt a nap amikor Balatonboglárhoz értünk. Mivel itt még sosem kötöttünk ki, úgy döntöttünk, hogy megállunk ebédelni.

Ez a kikötő felújítás előtt áll. Nagyon jó fekvésű és sok lehetőséget tartogat. Jelenleg egy kicsit sivár, de reméljük, hogy hamarosan szép lesz. Ebéd után sétáltunk egy picit a környéken, aztán tovább indultunk Badacsony felé.

A délután folyamán a szél legyengült, de még mindig szemből fújt. Kora estére azért odaértünk. A vendéghelyek tele voltak, de a kikötőmester beljebb invitált minket és mutatott egy kellemes helyet. Kikötöttünk, leszereltük a hajót, rendbe tettük magunkat és kimentünk a városba, ahol éppen Szűcs Judit koncertjének végét láthattuk. Fagyiztunk, sétáltunk, élveztük a meleg nyári estét.

Felszereltünk a hajóra 4db olajfáklyát a szúnyogok távoltartására. Sajnos a mozgó hajón az olaj betöltése nem sikerült tökéletesen. A tartályok tetején álló és az oldalán lefolyt olaj is begyulladt... :) így legalább úgy nézett ki, mint egy igazi fáklya...., csak sajnos nem tartott sokáig. Lassan de biztosan égett el a nád rekesz, ami a tartályt tartja. Sikerült még azelőtt eloltanunk, mielőtt lepottyantak volna a fedélzetre vagy a vízbe.
Az izgalmak feldolgozása utána kellemes álomba szenderültünk. Egészen addig, amíg furcsa kongó hangokra nem ébredtünk. Eltelt egy kis idő mire rájöttünk, hogy a különös hangért a kikötőben lakó vadkacsák a felelősek. A hajó oldaláról csipkedték le az algát. Egy ideig hallgattuk, aztán elaludtunk.

Hétfőn reggel nem keltünk korán. Élveztük, hogy hétfő van és nem kell dolgozni mennünk. Elsétáltunk a boltba, friss reggeli alapanyagokért, majd hatalmas lakmározást rendeztünk a reggeli napfényben. Ezután még ejtőztünk egy picit, majd tovább indultunk nyugat felé. Csendes volt a víz, a szél alig fújt. Lassan haladtunk, de nem unatkoztunk, mert rengeteg szép dolgot láttunk. A Badacsony hegy oldalán a szőlő ültetvényekről néha lövések hallatszottak. A seregélyeket próbálták távol tartani a gyümölcs szemektől.


Ez a mellettünk egy karón ülő kormoránt cseppet sem zavarta. Úgy pózolt, ahogy csak a természetfilmekben, könyvekben ábrázolják.

A délelőtti órák szélcsendesen teltek, a víz tükörsima volt. A felhőn bárányfelhők úsztak. Tipikus csendes, meleg nyári nap volt. Amúgy is lassú hajónk szinte állt.


Azt hittük, hogy sosem érjük el a Balaton nyugati csücskét. Talán már dél körül járt amikor gyengén fodrozódni kezdett a víz. Nemsokára élénk északi szél érkezett, ami végre nekünk kedvezett. Megindultunk. Ahogy mentünk egyre nyugatabbra a part egyre szebb lett. Kevesebb az emberi építmény, sok a nádas és vad, lápos berek.


A Zala torkolatához is eljutottunk, de mivel nincs mélységmérőnk, így nem mertünk közel menni. Hihetetlenül sok hal ugrált körülöttünk. Néha egyszerre 3-4 csobbanást hallottunk a hajótól nem messze. Még szívesen élveztük volna a környezetet, de kezdtünk megéhezni, ezért a közeli Keszthely felé vettük az irányt.

Mivel itt sem jártunk még vitorláshajóval, ezért egy kis problémát jelentett megtalálnunk a Bahart kikötőt. Három különböző kikötőt láttunk a vízről. Ebből kettő messzebb esett a várostól, egy pedig pont a közepén volt. Azt tudtuk, hogy keszthelyi Bahart kikötő is fel lett újítva hasonló szinten, mint a Balatonszemesi. A város közepénél látszó kikötő viszont cölöpös volt, ezért ez kiesett. Elindultunk a nekünk jobbra eső kikötő felé. Amikor közelebb értünk már láttuk a Bahart zászlót... hurrá nemsokára eszünk! :) A kikötő mester kijött elénk és segített kikötni. A mosdó meglátogatása után nekiláttunk az ebéd elkészítésének.
Ehhez hiányzott még néhány dolog, ezért keresnem kellett egy boltot. A forró délutánon hidegzuhanyként értek a kikötőmester szavai. a legközelebbi bolt kb. 3 km...., gyalog...., 35 °C-ban...., éhesen...., szomjasan...., de nem volt mit tenni nekivágtam. A vasúton túl kertesházak, kis panziók, üdülők, de sehol egy bolt. Bezzeg amikor elértem a főútat, egy Penny Marketet, egy Interspar-t és egy Tesco-t találtam egyrakáson.... :) megvettem a szükséges dolgokat + egy hűtőtasakot, hogy meg ne romoljon és visszabaktattam.
Ebéd után nem volt kedvünk ilyen távolságból besétálni a városba, ezért úgy döntöttünk, hogy átállunk a városi személyhajó kikötőbe.

Innen sétáltunk fel a belvárosba. Keszthely gyönyörű. Szép utcák, kedves emberek és jó hangulat fogadott minket. Kellemes délutánt és estét töltöttünk itt.
Egy kellemes vacsora és az elmaradhatatlan fagyizás után úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza a Bahart kikötőbe, hanem még az éjszaka elindulunk visszafelé. Naplemente után indultunk. Több ezer szúnyog követte a hajót. Szerencsére ezek nem a csípős fajta, hanem a zöldszínű árvaszúnyog. Annyian vannak, hogy néha még levegőt venni is lehetetlen anélkül, hogy az ember be ne szippantson egyet közülük.
Hamarosan leszállt az éj. Nem volt teljesen sötét, hiszen csaknem telihold volt. A parti szél segítette haladásunkat, jó tempóban, 3/4 szélben hajóztunk. Terveink szerint Szigligetig mentünk volna, ott szerettük volna tölteni az éjszakát és a következő délelőttött. Éjfél felé értünk Szigligethez. Leengedtük a vitorlákat és és bemotoroztunk a kikötőbe, de sajnos teljesen tele volt. Kénytelnek voltunk tovább indulni. Élveztem az éjszakai vitorlázást, de most már fáradt voltam és egy picit fáztam is. Célbavettük Fonyódot... talán a fáradtságtól, de néha úgy éreztem, mintha megtorpanna a hajó.... azon törtem a fejem, hogy vajon mennyi víz lehet a tőkesúly alatt.... eszembe jutott egy cikk a Yacht magazinból, ahol egy J24-es versenyző írja le a kalandjait, hogy hogyan futott zátonyra és milyen küzdelmesen szabadult meg a puha tófenék fogságából. Egyre jobban belelovaltam magam a megfenekléstől való félelembe és ez egészen addig fajult, amíg egy hirtelen mozdulattal Badacsony felé fordítottam a hajó orrát. Még egy óra didergés és ébrenlét következett, majd egy sima kikötés és alvás.

Kedden reggel ismét (magunkhoz képest) sokáig aludtunk. Reggeli után rendbeszedtük magunkat és az északi parthoz közel elindultunk kelet felé. Úgy terveztük, hogy megállunk Révfülöpön, de az élénk szélben viszonylag hamar elértük és még nem volt kedvünk kikötni. Elhaladtunk Balatonszepezd előtt, de nem láttunk kikötésre alkalmas helyet.
Valamivel 13 óra után értünk Zánkához. Láttuk, hogy van hely a vendégmólón, így bemotoroztunk és kikötöttünk. Senki nem jött elénk és később sem láttunk kikötőmestert. Besétáltunk a strandra, fürödtünk, ebédeltünk, fagyiztunk, sétáltunk. Rengeteg táborozó gyerek, sok érdekes program és rengeteg sportolási lehetőség. Ennyi tömören Zánka.

Eredetileg innen tovább indultunk volna Tihanyba, de mivel szerdára (augusztus 20) viharos időt jósoltak, inkább visszatértünk Balatonszemesre.


A szerdai napot bevásárlással és hajó takarítással és fürdéssel töltöttük. A fürdőzés most kivételesen nem a strandon, hanem a Balaton közepén történt. Nándiéktól kaptunk kölcsön egy kis horgonyt ( a miénk brutális méretű), ami szépen megtartott minket és felhúzni sem volt vészes. A gyerekek eleinte kicsit óvatosan viselkedtek, de persze később már úgy kellett őket kirángatni a vízből.

Késő délutánra megérkezett a hidegfront, de csak erős szél fújt. Emiatt viszont elmaradt Balatonszemesen a tüzijáték. Szemben Zánkán is csak este 11 körül tartották meg, de arról mi már lemaradtunk.


Csütörtökön Tihanyt vettük célba. Szulamit osztálytársa és legjobb barátnője Anna, ott nyaralt családjával. Hetekkel a nyaralás előtt a gyerekek megbeszélték, hogy meglátogatjuk őket valamikor. Persze most is szembe fújt a szél... :) észak-keleti élénk szélben cikk-cakkban közelítettünk a Szemesről is szabadszemmel jól látható Club Tihany épületét. Ahogy közelértünk próbáltuk megtalálni a kikötőt. A fák között láttunk néhány árbócot, majd feltűnt egy szűk kikötőbejárat. Bemotoroztunk. Egészen kis kikötő, egy hajóját éppen felszerelő úrtól érdeklődtünk, - Jó napot! Ez a Club Tihany? válasz: - nem, az a nádas után a következő lyuk. Megköszöntük, kifordultunk és a nádas mellett motoroztunk pár métert. Láttunk néhány kisebb árbócot, de az előttünk a szörfdeszkán egyensúlyozni próbáló fiatal kikerülése jobban lekötötte a figyelmünket. A nádas végénél elfordítottam a hajó orrát a part felé... aztán gyorsan vissza, mert a part ott volt rögtön előttünk.... :) az árbócok amiket a vízről láttunk, a parton, sólyakocsin álló katamaránoké voltak. :) Itt nincs is kikötő.... :) most mi legyen....? Néhány méterre tőlünk egy rendőrmotorcsónakban érdeklődve figyelték mutatványunkat. :) Magabiztosan átmotoroztunk a Tihanyi csövön, miközben telefonos segítséget kértünk. Rövid beszélgetés után arra jutottunk, hogy az előző kis kikötőben kötünk ki, ők vannak a legközelebb a Club Tihanyhoz. Mint kiderült ez a kikötő a Tihanyi Yacht Club. Nagyon kedvesek voltak velünk ingyen kiköthettünk néhány órára. Az egész délutánt strandolással, csevegéssel töltöttük.

Azt terveztük, hogy az éjszakát szemben Balatonföldváron töltjük. Napnyugta előtt indultunk csodálatos időben. Enyhe keleti szélben lassan csordogálva gyönyörködtünk a lemenő nap fényeiben. A kikötő előtt elég sűrű lett a hajó forgalom, ez már előre vetítette azt, hogy itt sem lesz szabad hely. Pont az előttünk haladó hajó foglalta el az utolsót... :) mindegy.... már kezdünk hozzászokni.... csak a sok szúnyog ne lenne.... :) elindultunk Füred felé. Kicsit aggódtunk, hogy Füreden sem lesz szabad hely. A Tihanyi-apátság alá érve támadt egy gondolatunk. Bementünk a személyhajós kikötőbe, hátha van ott lehetőség az éjszakázásra. Nagyon sötét volt már és fogalmunk sem volt, hogy hova kell állnunk, hol nem zavarjuk a nagyhajókat. Ahogy egészen közel értünk már láttuk, hogy a kikötő baloldalán a hegy lábánál áll néhány vitorláshajó. Kerestünk egy alkalmas helyet és kikötöttünk. Addigra egy ismerős jött elénk SenseiCsiki akit a Sailing.hu fórumáról és újabban a Balatonszemesi kikötőből ismertünk. Segített kikötni, de Ő már sajnos indult is tovább. Nagyon hangulatos kikötő, nyitott, de ilyenkor már csendes és nyugodt. A parttól pár méterre ivókút, ital és túró-rudi automaták. A hegy tetején a kivilágított apátság amiből óránként halk harangszó hallatszott. A gyerekek már aludtak, mi vettünk egy-egy túró-rudit és kiültünk a hajó mellé a még meleg kőpadkára és egy darabig bámultuk a csillagokat, majd eltettük magunkat másnapra.

Péntek reggel felsétáltunk Tihanyba. Reggel 9-kor még nem volt tele túristákkal, nyugodtan tudtunk sétálni, nézelődni, fényképezni. Egy kis közértben vettünk friss reggelinek valót. Kellemes déli szél fújt, ami pont jó nekünk, ezért reggeli után elindultunk. Közel az északi parthoz elhajóztunk Füred és Csopak előtt, majd kikötöttünk Alsóörsön egy fagylaltra és egy kis sétára. Itt is a nagyhajós kikötőben álltunk meg, a móló tövénél közel a parthoz, hogy még véletlenül se zavarjunk. Sajnos a szél legyengült és keletiesre fordult. Ezért úgy döntöttünk, hogy Siófokra megyünk, remélhetőleg lesz szabad hely. Pont napnyugta idején értünk a Siófoki kikötőbe és még sikerült az úszóponton végén lévő vendéghelyet elcsípnünk. Lezuhanyoztunk, rendbeszedtük magunkat és besétáltunk Siófok belvárosába. Egy kellemes kerthelységben vacsoráztunk. Ez egyben egyfajta búcsú vacsora is volt, hiszen ez volt az utolsó esténk.

Szombatra már csak annyit terveztünk, hogy visszahajózunk Balatonszemesre, összepakolunk és hazamegyünk. Hajnali 5 órakor arra ébredtünk, hogy rázkódik, himbálózik a hajó, mindenfelé csattognak a felhúzó kötelek és néhány közeli hajón lobognak az elszabadult vitorlák. Egyszerre ébredt a kikötő, a viharos erejű szélben nem nagyon volt idő a napfelkeltében gyönyörködni, mindenki a hajóját próbálta rendbe tenni. A reggeli és a tisztálkodás után jött a várakozás..., de nem csak mi voltunk ezzel így. Mindenki a másikra várt.... na ki megy ki? Mi történik vele amikor kiért a viszonylag védett kikötő öbléből? Talán már 10 óra is elmúlott, amikor egy versenyhajó kifutott. Egy orrvitorlát húzott és hatalmas sebességgel elhúzott Füred irányába. Aztán fiatalok egy bérelt 37 lábas hajóval vágtak neki a hullámoknak és a szélnek, szintén egy orrvitorlával. Jó jó, de ezek nagy hajók hozzánk képest... várjunk meg egy 25 lábast.... Közben az is eszünkbe jutott, hogy Kriszti és a gyerekek hazamennek vonattal én pedig, ha jobb lesz az idő áthajózok Szemesre és hazakocsikázok a cuccokkal.... megnéztük a wap-on a menetrendet, találtunk is egy hamarosan induló vonatot. Már éppen indultunk volna az állomásra, amikor Debike megkérdezte, hogy: hol a lakáskulcs? Hát persze, hogy Szemesen az autóban... :))) Így nem maradt más, mint a várakozás. A szél nem gyengült, hanem erősödött. Megebédeltünk. Délután, talán 1/2 2 felé kiment egy Vivid 23-as és egy Rebell 25-ös. Dobálták őket a hullámok, nem volt túl bizalomgerjesztő a látvány. Amikor a velünk szemben álló Rebell 25-ös is kifutott, felbátorodtunk. Menjünk ne várjunk tovább, ha sötétedés előtt szeretnénk Szemesre érni. Elterveztük, hogy kimotorozunk és Kriszti majd a tetőablakon kibújva fogja felhúzni az orrvitorlát. Így is tettünk, de még így is nehezen ment. Ilyenkor éreztük igazán, hogy mennyivel egyszerűbb azoknak, akiknek van fockrollerjük. A kis orrvitorlánk repített minket nyugat felé. Néha akkora hullámok jöttek, hogy a gyerekek az egyik ágyról a másikra repültek a kabinban. Egy picit (nagyon :) ) féltünk, de próbáltuk mosolyogva nyugtatni a gyerekeket, akik igazából nem féltek, legalábbis nem látszott rajtuk. Megnyugtató volt, hogy egy rendőrségi helikopter folyamatosan kőrözött a tó felett, a kint lévő hajókat látogatták felváltva, figyelték, hogy nincs e baj. A vizimentők motorosait is gyakran láttuk. Alig telt el egy óra és már a Tihanyi csőben voltunk. Itt jött szembe velünk az egykezes Balaton kerülő verseny mezőnye, természetesen Fa Nándorral az élen. A szorosban ha nem is volt szélcsend, de annyira enyhült, hogy felhúzhattuk a nagyvitorlát is. Átérve a szél pont oldalról jött. Teli takkal, de egy kicsit lazábbra engedett vitorlákkal száguldottunk, kezdtem kimondottan élvezni. Néha azért egy-egy komolyabb pöff figyelmeztetett, hogy legyek óvatos. Nem is rögzítettem egy pillanatra sem a sottokat végig a kezemben szorongattam, majdnem 2 órán át míg végre a szemesi kikötő elé értünk ahol szélbe állva, de még így is a nagy hullámok miatt küzdelmesen leszedtük a vitorlákat, majd biztonsággal bemotoroztunk a helyünkre. Fárasztó, de izgalmas napunk volt, de még hátra volt a csomagolás és a bevásárlással egybekötött hazaút.



Kevés volt az egy hét ahhoz, hogy megkerüljük a Balatont. Sok előre eltervezett helyet nem tudtunk meglátogatni és ahová eljutottunk sem volt annyi időnk, amennyit szerettünk volna. Ebből is tanultunk, legközelebb kevesebb célt tűzünk ki vagy több időt szánunk rá. :)

bulldog

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése